Nem rossz a gyerek, csak eleven

Gyakran sütjük rá a túl aktív gyerekre, hogy rossz. De vajon tényleg az ő rosszasága áll a háttérben, vagy inkább mi nem tudjuk megfelelően kezelni a reakcióit?

Gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy különféle viselkedési normáknak kell megfelelnünk, ha azt akarjuk, hogy felnőttként ne lógjunk ki a sorból. Amikor aztán ezt mi is meg akarjuk tanítani a gyerekünknek, könnyű elfelejteni, hogy abban a korban a dolgok nem úgy feketék és fehérek, mint ahogyan érett fejjel látjuk. Nem beszélve arról, hogy amikor a gyerek az elvárásainkhoz képest túl aktív, akkor sok esetben mi magunk váltottuk azt ki: nem megfelelő figyelemmel, kevés türelemmel, vagy esetleg azért, mert túl sokat várunk az ifjonctól.

Sokszor hallani például szülőktől, hogy ?annyit ugrál ez a gyerek?, vagy hogy ?be nem áll a szája, mindig csak beszél?. Ha azonban erre ingerülten reagálnak a felnőttek, a gyerek csak összezavarodik, érzi, hogy valami rosszat tett, bár valójában nem tudja, mi az, az így felgyülemlő feszültséget pedig még több ugrálással vagy még több beszéddel akarja levezetni ? és így ördögi kör alakul ki.Legyünk tehát türelmesek, a túlmozgásos apróságnak találjunk ki fizikailag kielégítő foglalkozást, keressünk számára valami sportolási lehetőséget például, a sokat beszélő gyerekre meg igyekezzünk odafigyelni, ha türelmesen hallgatjuk, előbb-utóbb ő is megtanul nemcsak beszélni, hanem hallgatni is.

A rosszaság ráadásul eléggé szubjektív fogalom. Minden embernek máshol vannak a határai, és könnyen lehet, hogy amit az egyik szülő rossznak lát, az a másik számára teljesen átlagos gyermeki viselkedés. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a gyerekek sokszor nem rosszaságból ?működnek? másképp, hanem mert ők még máshogyan látják a világot. Amikor például rásütjük egy-egy fantáziadús beszámoló után, hogy hazudik, akkor ő még nem tudatosan, rosszindulatból lódít, hanem mert élénk fantáziája miatt számára az is valóság, ami csak a képzeletében él. A megfelelési kényszer miatt pedig sokszor bevall olyan dolgokat, amiket nem ő tett: Ugye tudtad, hogy?? ? és ő önkéntelenül vágja rá, hogy ?igen?, pedig csak a kérdésből érzi, hogy ezt KELL felelnie.Hagyjuk a gyermeket eleget mozogni, mert ez nemcsak a fejlődését segíti, de az egészségének is jót tesz, amikor pedig ?nyaggat?, jusson eszünkbe: születésekor napi 24 órát foglalkoztunk vele, hozzá kell tehát szoktatni, hogy ez folyamatosan csökken ? de nem szabad mellőzöttnek érezni magát. Ekkor ugyanis még inkább próbál az őt lepattintó szülő mellett maradni: megint az az ördögi kör? Ha elfoglaltak vagyunk, jelöljük ki a napnak egy olyan részét, és ehhez tartsuk is aztán magunkat, amikor félreteszünk mindent és az az óra csak a gyereké. A változás napok alatt látható!

A gyereknek biztonság kell, és ha mi ingerültek vagyunk, akkor az ő lába alól is kicsúszik a talaj. Ettől függetlenül vannak esetek, amikor minden igyekezetünk ellenére tényleg a gyerek a rossz, de mielőtt ezt kimondjuk, érdemes komolyan magunkba nézni és elgondolkozni, mindent megtettünk-e, hogy úgy viselkedjen, ahogy szeretnénk!