Tokajban kihagyni a bort és a pincéket olyan, mint nyaralni menni a Balatonhoz, de nem belemenni a vízbe vagy Las Vegasban messze elkerülni a kaszinókat. Mi mégis ezt tettük, és ezzel a kísérlettel azt szerettük volna megtudni, hogy vajon akkor is ad-e az embernek valamit ez a borturizmusra épülő vidék, ha történetesen a legfőbb attrakciójára mond nemet.
Azt, hogy Tokaj nem egy pillérre, hanem többre akar támaszkodni, jól jelzi az egyik infótábla sarkába rajzolt figura a városka központjában: három képregényalakból az egyik borozik, a másik horgászik, a harmadik túrázik. Nos, mi a harmadikat követtük, és egy október végi szombaton nekivágtunk a Tokaj fölé magasodó Kopasz-hegynek. A városka főterétől, a templom jobb oldalán haladva a piros-fehér jelzést követtük, és hamarosan egy csodás turistaösvényen találtuk magunkat. A cél az 512 méteres csúcs volt, tetején a hatvanas évek elején épült tévétoronnyal, ahonnan az egyik útikönyv szerint szép időben akár a Tátráig is el lehet látni.
Tokaj ősszel
Nos, azóta is érthetetlenül állunk a rejtély előtt, hogy az, aki ezt leírta, járt-e életében a csúcson. Onnan – pontosabban a tövéből – ugyanis Hegyaljára és az Alföldre lehet kizárólag rálátni, és mindezeknek is csak egy kis szeletkéjére. (Itt fogalmazódott meg a javaslat is bennünk, hogy építsenek a fák koronája fölé egy közepes méretű kilátót, ha nincs rá pénz, gyűjtsenek a neten, én biztos adok bele).
Na, de ne siessünk ennyire előre, lássuk inkább, milyen út vezet a csúcsra: az eleje kissé meredek, de teljesíthető – hacsak előtte nem esett egy bő héten át, mint esetünkben –, ezért a hegy tövében egy 200 méteres szakasz olyan volt, mintha extrémsportolnánk: csúszkálás, egyensúlyozás a löszös talajon. Miután ezt leküzdöttük, viszonylag hosszan haladtunk a Borostyán-tanösvény mentén kényelmesen felfelé. (Érdemes elolvasni a tanösvény tábláit, melyek tanulsága szerint a szövegeket megfogalmazó természetbúvároknak valami egészen sajátságos a humora.) Sok erdőben jártam már, de ez tényleg kimagaslóan szép és zöld; alighanem közrejátszott ebben a csapadékos nyár, a hosszú ősz és nyilvánvalóan a hely szelleme.
Tokaj ősszel
Kényelmesen haladva a főtértől kb. másfél óra alatt értünk a csúcsra – amiről a lustáknak sem kell lemondaniuk, Tarcalról ugyanis fel lehet jönni autóval. Megnéztük az egyetlen kilátást, amit a fák lehetővé tesznek, elképzeltük, a másik irányban milyen lehet ellátni a Tátráig, aztán szépen leballagtunk a hegyről (a végén ismét a kötelező csúszkálással). Az egyik szembejövő fater azt magyarázta a lányának, hogy ez a felázott löszös talaj nehezebb terep, mint a magas-tátrai Vörös-torony-hágó, és mivel én soha nem féltem életemben úgy, mint azon a hágón, belebonyolódtam a családi beszélgetésbe, jelezve, hogy azért ez sokkal könnyebb terep. A túraút ugyanis alapvetően a könnyű és a közepes között van száraz időben, kis erőnlét kell hozzá, meg egy normális túracipő.
A hegyről leérkezve szerencsére pont belefutottunk egy harcsafesztiválba, plusz a főtéren egy kis vásáron a helybéli portékákat árulták (pl. tokajis borecetet vagy tokajival tuningolt lekvárt). Látszik az igyekezet, hogy Tokaj gasztronómiában is fel szeretne nőni a bor mellé: egyre több a helyi terményeket feldolgozó manufaktúra, a jó étterem (meg persze maradt pár rossz is), melyekben sem mi, sem ismerőseink nem csalódtak (lásd keretes írásunk). Országosan ismert a minden hónap második vasárnapján megtartott Tokaj-Hegyaljai termelői Piac a Disznókő pincészet előtt, a Sárga Borház parkolójában.
Másnap befizettünk egy hajókázásra a Bodrogon – októberben délelőtt 11-kor és délután 3-kor indult egy-egy hajó –, ami kellemes volt, és még a Bodrog sárszínével sem lett volna semmi bajunk (mint már szó volt róla, napokig esett az eső, könnyen felkavaródott az iszap), ha nem úszott volna szembe velünk minden percben egy-egy műanyag flakon vagy ne haladtunk volna el egész műanyag flakon szigetek mellett. A hervasztó látványért némiképp kárpótolt a sok vízimadár, de azért nem volt kellemes belegondolni, hogy előző napi halunk korábban ebben a vízben ficánkolt. Kicsit jobb időben mindenképp érdemes kenut vagy kajakot bérelni, és kikötni a gyakran természetvédelmi területként nyilvántartott ártérben.
Tokaj ősszel
Andalogtunk a Tisza-parton és a belvárosban, benéztünk a helyi termékeket árusító boltokba, elautóztunk a szomszédos településekre, például a mostanában egyre felkapottabbá váló Mádra; és gyönyörködtünk a csodás tájban és a pincék építészetében. A közeli bányatavakat kihagytuk, de megnéztük a kb. 35 kilométerre lévő Megyeri-tengerszemet – de erről már egy másik cikkben fogok beszámolni.
A szállásról akkor érdemes külön írni, ha nagyon jó vagy nagyon rossz; nos, mi egy ár/érték arányban igen kellemes helyen laktunk nem messze Tokaj belvárosától, így érdemes róla egy link erejéig megemlékezni.
Galéria: Tokaj ősszel Fotó: Vincze Barbara / Travelo
És vajon unatkoztunk-e bor és pincelátogatás hiányában? Nem unatkoztunk, így a kísérlet eredménye az, hogy Tokajba úgy is érdemes elutazni egy hosszúhétvégére, ha az ember nem iszik, a város pedig már túl van a szürettel fémjelzett éves csúcspontján és lassan téli álmára készül. És még valami: nem jártam utána, de vajon hány világörökségi helyszín mondhatja el magáról, hogy benne van országa himnuszában? Szóval Tokaj már önmagában ezért is elég menő.
Hol együnk jót?
Első Mádi Borház: Ez egy nagyon kellemes hibridintézmény, ahol a környékbeli borokat és a Hegyközi Manufaktúra finomságait lehet megvásárolni, de vannak merchandise-termékek is. Az ebédmenü nagyon kellemes árban van, a minőség pedig pompás. Mi nem ebédmenüt ettünk, de így is az egyik legkellemesebb összeget fizettük a környéken nagyon jó minőségű ételért. Roppant megbízható választás, igen kulturált személyzettel.Ős kaján: Francia tulaj, szentendrei művészek a falon, bohém miliő. Megszállni is lehet itt, a vendégszobákat is a tulaj csinálta a két kezével. Pár éve hirtelen felkapták a helyet, mostanában kevesebbet hallani róla. Őszinte ételek apró csavarokkal, és amit csak lehet, biztos, hogy 30 kilométeren belülről szereznek be. Minden fogás, amit ettünk, remek volt a pisztrángot kivéve, a szörp és a desszert egyenesen mennyei.
Anyukám mondta: Oké, ez nem Tokaj, kicsit odébb van, de az encsi Anyukám mondta már valódi rajongótáborral bír, sokak szerint az ország legjobb öt éttermének egyike, így meg kell említenünk. A filozófiájuk tekintélyt parancsoló: kifogástalan alapanyagból egyszerű, jó ételeket készíteni. Ennyire jó pizza és panna cotta kevés helyen van az országban. Forgalmasabb napokra, hétvégékre és hosszú hétvégékre érdemes egy.két héttel korábban asztalt foglalni. A kávérajongóknak igazi zarándokhely, mert olyan pörkölőmestertől szerzik be az alapanyagot, aki csak nagyon kevés étteremnek szállít Európában.
Gusteau: Budapesten is a drágább éttermek közé tartozna, hát még Mádon! Viszont annyira finom és különleges ételeket kínálnak, hogy ha tehetjük, tervezzünk be náluk is egy ebédet. Szezonterményekhez igazított étlap, remek modorú kiszolgálás, zseniális ízkombinációk. Vegáknak nem könnyű náluk sem, de ha elmondjuk, hogy mit nem eszünk, javasolnak fogást abból, ami épp a konyhán van.
Újabb cikkünk ebben a témában:
Sárkányhajósoktól dübörög a Tisza-part hétvégén - 2016.06.21.
Legalábbis a Tisza Tokaj alatti része egészen biztosan a dobverésektől lesz majd hangos ezen a hétvégén a Sárkányhajó Fieszta miatt.
