Minden éjszaka rettegve fekszik le aludni a parajdi sóbánya mellett élő kétgyerekes család

Parajdon a sóbánya  kapuja zárva. Senki sem tudja pontosan, hogy mi van  odalent, fent a felszínen pedig az idegek pattannak el. A Sóhát utca domboldalán, alig pár száz méterre az evakuálási zónától, egy kis vályogház próbál állva maradni, a benne lakó családnak pedig fogalma sincs, mint hoz a következő nap.

Ebben a házban él Izsó Tünde Erika, párja Fülöp László, valamint két kicsi gyerekük: egy két éves kislány, Csilla és egy ötéves fiú, akit szintén Lászlónak hívnak, mint az apukáját. A házuk hivatalosan nincs a veszélyzónán belül,  de a realitás nem mindig követi a vonalakat a térképen.

A ház sarkon áll, közvetlenül a domb alatt. Ha a bánya beomlik, a törmelék pontosan ide zúdulna le, ezt a család is pontosan tudja.

Odabent a gyerekek játszanak, nevetnek, nyugodtak,  de a szülők arca másról árulkodik. Tünde és László próbálják tartani magukat, de a félelem éjszakánként ledönti a láthatatlan gátakat.

 - mondja az aggódó édesanya.

A szülők a gyerekeikért aggódnak leginkább, de nemcsak a testi épségük forog kockán. A bánya leállásával a megélhetésük is elveszhet. A turizmus, a só, az a kevés, ami munkát adott a környéken, mind bizonytalanná vált.

- magyarázza László.

És amitől a leginkább megremegnek, az a csend. A hivatalos csend.

A házuk nincs a vörös vonalon belül, de néhány méterre már evakuálták az utcát. Ők ott maradtak. Nincsen riasztás, nincsen papír, nincsen magyarázat. Csak egy kis ház a domb alján, és benne két szülő, akik nem mernek elaludni, nehogy reggelre valami már ne legyen a helyén, és két gyerek, akik az egészből keveset értenek meg.