„Egyik nap drámaian megváltozott az életem, azóta pozitívumként tekintek arra, hogy vak vagyok”

A mellvizsgálatok továbbra is tabunak számítanak Indiában. A kulturális normák szerénységre ösztönöznek, de a diagnózistól való félelem és a rákkal kapcsolatos megbélyegzés félelme is fennáll. 

Neha Suri a retinitis pigmentosa nevű krónikus, örökletes szembetegséggel született. Most, 44 évesen kis mennyiségű fényt és sötétséget lát csak, már nem tud olvasni és az emberek arcát sem ismeri fel. A vizsgálatokat ​úgynevezett Braille-jelölésű szalagcsíkok segítségével végzi, amik négy részre osztják a mellkast és ezek irányítják a kezeit. Ujjai segítségével finoman változtatva nyomást gyakorol a mellkasra, hogy átvizsgálja a bőrrétegeket, rendellenességeket keresve.

Indiában körülbelül 15 millió vak és gyengénlátó nő él. Miután Suri férje 2016-ban csontrákban elhunyt, fia arra biztatta őt, hogy látogasson meg egy képzőközpontot, amely olyan programokat kínál, amelyek segítik a nők önbizalmának építését, az alapvető életkészségek fejlesztését és az álláskeresést. 

Egy évvel később Suri az egyik első nő lett Indiában, aki orvosi tapintásvizsgálónak tanult a mellrák kimutatásában, amely a nők körében világszerte a leggyakrabban diagnosztizált rák. Élete drámaian megváltozott, mióta csatlakozott a programhoz. Korábban háziasszony volt és családjára volt utalva anyagilag, most pedig fizikailag és anyagilag független a munkája révén.

A kutatások kimutatták, hogy vizuális információ hiányában a vak embereknél fokozódik a hallás, a tapintás és egyéb érzékszervek érzékenysége. Ezt szem előtt tartva alapította meg Dr. Frank Hoffman német nőgyógyász a Discovering Hands nevű vállalkozást, amely orvosi tapintásvizsgálókat képez ki - írta a Positive.News.