Könnyfakasztó vallomás a P. Mobil menedzserétől: "A halálos ágyamon kértem meg a kedvesem kezét"

Ha tehetné, Molnár Péter a születésnapját áttenné a balesete napjára. A legendás rockbanda menedzsere hosszú küzdelmen van túl, mire kimondhatja: végre jól van. Ha lehetne, visszafordítaná az idő kerekét, hogy ne vétsen olyan hibát, ami majdnem az életébe került. Mégis, a balesetnek köszönhet két dolgot: még jobban értékeli az életet és szorosabbra fűzte kapcsolatát a szerelmével.

Egy másodperc alatt...

A P. Mobil menedzsere korábban már nyilatkozott a Borsnak csaknem végzetes balesetéről. Június 6-án, pénteken mintha kicsúszott volna a gyeplő a kezéből, szoros volt az időbeosztása és sietett – ezért pedig majdnem az életével fizetett.

– Egész nap elkéstem mindenhonnan és rohanásban voltam, mert délután utaztam volna Spanyolországba nyaralni, ezért kicsit szét voltam esve – vallotta be. Az M7-es autópályán vezetett és épp Érd közelében járt, amikor csörgött a telefonja. Kihangosítva szokott telefonálni, ám a kijelző nem jelezte a hívót, ezért egy rossz döntést hozott.

– Felemeltem a telefonomat és csak egy pillanatra néztem le az útról. Ez a kis hülyeség is elég volt a balesethez. Mikor visszanéztem az útra, ott volt előttem a közutasok kocsija, épp az utat javították a munkások. Egy másodperc alatt beleszaladtam a kocsijukba – idézte fel Péter. A balesetben súlyosan megsérült: mind a 12 bordája és négy csigolyája is eltört. Végig eszméleténél volt, és még annyi ereje volt, hogy a párját, Ágnest riassza telefonon: baj van.

Egyikük sem sejtette, milyen válságos állapotban lesz Péter. Mentőhelikopterrel szállították előbb Székesfehérvárra, majd Budapestre, a Honvéd Kórházba. A gerincét még a baleset napján, azonnal műteni kellett – napokkal később, már a pesti kórházban pedig érkezett a hidegzuhany: Péter életveszélyes állapotba került.

 – mondta Péter.

„Gondoltam, akkor most vagy soha”

Ágnessel a legmegrázóbb hírt közölték az orvosok: nem biztos, hogy a műtétet túléli a kedvese.

– Azt mondták neki, vannak csodák, amikor lehet, de van, amikor nem lehet bízni a csodában. Ők mindent megtettek, de rajtam múlik, hogy felfelé vagy lefelé megyek a lépcsőn, hogy túlélem-e – vallotta be a menedzser.

Ágnes lelke kettéhasadt ennek hallatán, Péter pedig úgy érezte: lehet, hogy utoljára látja a párját. Ezért, mielőtt betolták volna a műtőbe tolták, Ágnes szemébe nézett és föltette neki a mindent eldöntő kérdést.

– árulta el Péter, most már nevetve. Hozzátette: 

– Később erre nem emlékeztem, de igent mondott! 

A férfi két hónapot volt kórházban: lemezek és huzalok vannak a baleset miatt a testében. Amikor már tudta, hogy túl van a nehezén, újra meglepte Ágnest. 

– A hazajövetelemre elég sok rokon összegyűlt. Gondoltam, akkor most vagy soha, hivatalosan is megkérem a kezét – mondta Péter, aki alaposan megszervezte a meglepetést. 

– zárta szavait boldogan a menedzser.