"Összeszorul a gyomrom" - megszólalt a nyolc halálos áldozattal járó buszbalesetet túlélő sofőr

Egy 600 kilométeres útról beszélünk, két sofőrrel. Mindennap beszélek Laci családjával, próbálunk összetartani. Senki nem neheztel senkire. Arra emlékszem, hogy Balatonlellénél megálltunk pihenni. Ez teljesen megszokott, hogy mindenki elmehessen mosdóba. Én is betértem az illemhelyre, és mire visszamentem a buszra, Laci már elfoglalta a helyét a kormánynál. Akkor váltott le. Mondtam neki, hogy bármi baj van, szóljon. Mindig is úgy dolgoztunk együtt, hogy ha az egyikünk elfáradt, a másikunk leváltotta. Még megkért, hogy Székesfehérvárnál szóljak neki, hogy melyik lehajtót használja. A városban egyébként is megálltunk volna, hiszen ott szállt le 3-4 utas. Elaludtam, és már a hatalmas csattanásra ébredtem. A következő pillanatban iszonyatos szagot éreztem, hiszen keveredett egymással a véré, a gázolajé és az akkumulátorsavé

Láttam, hogy nem lehet rajta segíteni, de azt is, hogy másokon még igen. Mivel a busz az oldalára fordult, egy határozott hölgy utas kirúgta a hátsó ablakot, én pedig a feltéptem a tetőablakot. Többeket azokon keresztül menekítettünk ki. Sokakat igyekeztem megnyugtatni, hogy mindjárt jönnek a tűzoltók. Nem mindenkihez mertem hozzányúlni, mert féltem, hogy egyesekben csak még nagyobb kárt teszek. Aztán engem is elvittek a kórházba

Már nem dolgozom a Volánnál. Jelenleg kamionsofőrként tevékenykedem. Ez jó munka, tisztességgel meg is élek belőle. A vezetés a hivatásom, és egy hatalmas teherautó volánja mögött teljesen más ülni, mint a személyszállító busz kormányánál.

Van saját autóm, azzal közlekedem. Előfordult, hogy tömegközlekedéssel kellett mennem valahova, akkor bizony összeszorult a gyomrom. A tragédiát nem lehet elfelejteni. A kollégám egy temetőben nyugszik az édesanyámmal. Rendszeresen látogatom a sírjukat.