
Mintha csak az ősmagyarok vagy a hunok táborába léptünk volna a Pest vármegyei Gombán a Hun Szertérre érkezve, ahol a hun hagyományőrzők a napforduló tiszteletére megtartották a XIX. Magyar fényünnepet: jurták, lovak, táltosok és sámánok vettek körül. A tér közepén egy elkerített, megszentelt hely állt, ahol felváltva őrizték a déli nap tüzét a tűzőrzők. Az őrtűz mellett egy fatálban a Kárpát medence különböző részeiről összegyűjtött föld, egy korsóban pedig víz volt.
Az ünnep krónikása, hírvivője, Daróczi Zoltán megmutatta a jurtákat és beszélt az ünnep hagyományőrző jelentőségéről.
A legnagyobb égitest a kultúránkban a Nap. A Nap járása ilyenkor a leghosszabb, ezért hívják naptűzgyújtásnak ezt az ünnepet
- mondta a Borsnak Daróczi Zoltán, a XIX. Magyar fényünnep krónikása. "A múlt szüli a jelent s a jelen építi a jövőt. Aki a gyökereit elveszíti, ezt a biztos pontot fogja elveszíteni, az ősökkel való kapcsolatot."
A nagy máglyát az őrtűzzel gyújtotta meg négy fiatal, majd az ünnep fénypontja az esti parázson járás volt, ami a félelmeinken való túllépés egyik szimbóluma. A jelenlévők egymás kezét fogva körülállták a megszentelt területet és együtt énekelve szellemültek át, majd akiket "hívott a tűz", sikeresen átsétáltak a parázson mezítláb. Mindenki felajánlotta a parázson járását a számára fontos dologért, például a hazáért, a családért.
Itt a fiziológiai és biológiai törvényeket átlépve kialakult a tűzön járás, vagy a parázson járás szokásrendje, amihez kell egy módosult tudatállapot
- magyarázta Daróczi Zoltán, aki hozzátette, hogy erre a feladatra először meg kell érni és csak azután lehet részt venni a parázson járáson, ami egyben egy beavatási szertartás. Senkinek nem ajánljuk, hogy otthon kísérletezzen vele!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.