Más emberré vált csodás gyógyulása óta a gördeszkás pap

Lendvai Zoltán atya a hittan mellett gördeszkázni is szívesen tanítja a gyerekeket. Fiatal korában atletizált, a mozgás pedig ma is az élete része. 2021-ben elkapta a koronavírust, ami nagyon megviselte. Elöljárója, Székely János megyéspüspök imára kérte a híveket, a felhívást pedig a Bors is közzétette. Az Úr végül meghallgatta a fohászokat, a pap pedig saját bevallása szerint a betegségnek is köszönhetően pozitív változásokon ment keresztül.

Most ahhoz, hogy dühös legyek, komolyabb dolgokra van szükség. Mindennap reggel hatkor kelek, és végig tudom dolgozni a napot. Hétkor már nyitom a templomot, teszem a dolgomat. Az orvosok azt mondták, hogy ez azért furcsa, mert mások, akik ilyen súlyos betegek voltak, fél órás munkától is kifáradnak – mondta a Borsnak Zoltán atya. A kérdésre, hogy vajon ebben a sportolói múltja segíti-e, mosolyogva válaszolt: 

– Inkább a szent angyalok! Talán szükség van a munkásságomra, de az övékre sokkal jobban. Mindig is szívemen viseltem a fiatalok dolgait, de most még jobban meg tudom őket érteni. Ők is rosszalkodhatnak egy kicsit, egy gyerek sem lehet mindig jó.

Hozzátette: az édesanyja is mindig azt mondta neki és a testvéreinek: tudja, hogy nem viselkednek mindig tökéletesen, de legalább az iskolában próbáljanak meg szót fogadni, törekedjenek erre.

Ha meglát az utcán egy sörösdobozt, bármennyire is kedve lenne belerúgni, inkább felveszi és elviszi a legközelebbi kukához.

Az új szolgálati helyemen beszélgettem idős nénivel, akinek az unokája volt az egyik ápolónőm a kórházban. Megkérdeztem, hogy mit mondott rólam a nővérke. Kiderült, hogy több dolgot is, például azt, hogy „Mama, az már onnan nem megy haza”, és azt is, hogy nem fogadok szót – emlékezett vissza Lenti plébánosa.

Ha szót fogad, ma már nem lenne életben

Úgy gondolja, ha mindig minden utasítást betartott volna, lehet, hogy már nem is élne. 

– Azt kérték, hogy egyfolytában csak feküdjek, de én 40 nap múltán szerettem volna legalább felállni.  Meg is tettem, de ettől felment a vérnyomásom. Kérdezte a nővérem, nem szeretnék-e mégis inkább visszaülni.  Nagyon örülök, hogy élek. Azért vagyunk a Földön, hogy szeressük egymást és Jézust, de a perceink meg vannak számlálva – mondta a pap. A lelkipásztort 2021. április 18-án vitte el a mentő, és csak június 25-én engedték haza a pécsi kórházból.

Zoltán atya a beszélgetésünk alatt többször is elnevette magát. Kedélye kifejezetten jó, pedig nem is olyan régen még élet és halál közt lebegett.

– búcsúzott a plébános.