Figyelmeztetnek a kutatók: Ritka és rejtélyes vírust terjeszthet ez a kullancsfaj

Az ember elmegy kirándulni, megcsípi egy kullancs, kiszedi, lemossa a csípést, nem is gondol rá többet, megvacsorázik, aztán éjjel arra ébred, hogy nem kap levegőt. Nem hangzik túl jól, az oka pedig az, hogy bizonyos esetekben a csípés húsallergiát okoz, amire egyelőre még csak tüneti kezelés létezik, gyógymód nem. Az alfa-gal-szindrómát (AGS), közkeletű nevén húsallergiát egy magányos csillag nevű kullancs csípése okozza. A kullancs alfa-gal cukrot juttat a szervezetbe, ami olyan immunválaszt válthat ki, ami miatt a fertőzött embereknél allergiás reakciók jelentkezhetnek vörös húsok fogyasztása után.

A terjedés arra készteti a kutatókat, hogy mérlegeljék az AGS lehetséges hosszú távú szövődményeit. Hétköznapi esetben, amikor az ember például marhák és sertések húsát fogyasztja, a szervezete nem reagál az alfa-galra. Amikor azonban egy kullancscsípés behozza a molekulát, az immunrendszer betolakodóként ismeri fel, és ellene antitesteket, úgynevezett immunglobulin E (IgE) antitesteket termel.

„Az IgE-antitestek képződését úgy lehet elképzelni, mint a fegyver betöltését” – magyarázta Scott Commins, az Észak-Karolinai Egyetem Orvosi Karának allergológiai és immunológiai főorvoshelyettese, az AGS egyik vezető kutatója. „Az emlősök húsának fogyasztása ezt követően húzza meg a ravaszt” – fejtette ki.

A kialakuló allergiás reakciók lehetnek olyan enyhék, mint a szájban jelentkező bizsergés, vagy olyan szélsőségesek, mint az anafilaxiás sokk. 

A betegségben szenvedőknek mindent meg kell tenniük, hogy elkerüljék a reakciót kiváltó ételeket, magyarul a vörös húst. 

A vírusról még nem sokat tudunk. Kullancscsípés útján átadva lázat, fáradtságot, csökkent étvágyat, fejfájást, hányingert, hasmenést, izom- vagy ízületi fájdalmat okozhat. Az nem világos, hogy más kullancsok is terjeszthetik-e a vírust, vagy az emberek más módon is megfertőződhetnek-e vele.

A diagnosztizáltak számára vigaszt jelent, hogy a húsérzékenység nem tűnik tartósnak, és gyakran négy-öt év alatt megszűnik.

(VIA)