Tudósok lopták el a rákos Henrietta sejtjeit, világméretű hálózatot építettek belőle

Henrietta Lacks életében nem alkotott semmi különlegeset, nem volt sem orvos, sem kutató. Halálával azonban – tudta nélkül – megváltotta az egész tudományos világot: hozzájárult a gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztéséhez, segítségével számolták meg, hogy egy emberi sejt 46 kromoszómát tartalmaz, ami később lehetővé tette a genetikai betegségek diagnosztizálását. Miatta tudja ma az orvostársadalom, hogy hogyan hatnak az emberre a szteroidok, kemoterápiás szerek, hormonok és vitaminok, sőt azt is, hogyan okoz a humán papillómavírus 18-féle rákot.

Küzdelmes élet

De hogyan lehetséges mindez? Az orvostudomány robbanás­szerű fejlődéséhez valójában egy jóhiszemű sejtfelhasználás és több évtizednyi hazugság kellett. Henrietta 1920 augusztusában született, szegény családba. Anyja halála után a nagyapjához került, aki otthonában nevelte egy másik unokáját is, Day-t, akitől a lánynak 14 évesen egy fia, majd még öt gyermeke született. 1950-ben Henrietta egy csomót érzett a méhénél, vérezni is kezdett, de orvoshoz csak egy évvel később ment. Ekkor már előrehaladott méhnyakrákos volt, otthon azonban nem mondta meg a diagnózist, csak annyit, hogy néha majd vizsgálatokra kell mennie.

Ellátta a családját, de végül egyre rosszabbul lett, kórházba került, ahová a férje mindennap bevitte a gyerekeket, ő pedig az ablakhoz vonszolta magát, hogy nézhesse, ahogy játszanak. A rák végül szinte minden szervére átterjedt, 1951 októberében érte a halál.

Egyszeri mintavétel

Orvosa még az első rádiumkezelés előtt vett mintát az asszony egészséges és rákos sejtjeiből Henrietta tudta nélkül. A kémcsövekre a vezeték- és keresztnevének első két betűje, vagyis a HeLa-felirat ke­rült. A szövetek George Gey doktorhoz kerültek, aki harminc éve próbált rosszindulatú rákos sejteket előállítani, hogy megtalálja a halálos kór ellenszerét. A nála lévő eleve rákos HeLa-sejtek rendkívül intenzíven szaporodni kezdtek, az orvos pedig a speciális körülmények között életben tartott és szaporodó sejteket elküldte olyan doktoroknak is, akik szintén a rák ellenszerét kutatták.

Az asszony halála nagyjából egybeesett a járványos gyermekbénulás beindulásával, és mivel a lehetséges ellenszerek teszteléséhez szükséges majmokból nyert sejtek ipari mennyiségben túl sokba kerültek volna, a HeLa-sejteket kezdték használni. Hamarosan heti 20 ezer kémcsőnyi HeLát állítottak elő, hogy tesztelhessék rajtuk a szérumokat. Mivel hamar kiderült az is, hogy a HeLa-sejtek más betegségek kutatásában is segítségére lehetnek az orvostudománynak, két vállalkozó létre is hozta az első „sejtgyárat”, ami már ipari mértékben állította elő az emberi biológiai anyagot. Eközben Hen­rietta családja mit sem tudott az egészről.

Igazságot akar a család

1973-ban Henrietta sejtjei bepiszkolódtak, ezért a kutatók felkeresték a férjét, hogy a gyerekektől DNS-mintát kérve kideríthessék, melyek az eredeti HeLa-sejtek, de a férfi nem értette, miről van szó, csak azt, hogy a felesége valamilyen laborokban életben van, és most az orvosok arra kíván­csiak, hogy a gyerekei nem rákosak-e. Az orvosok nem tudtak a félreértésről, így még ekkor sem kértek engedélyt Henrietta sejteinek kutatási felhasználására.

Története 1976-ban látott napvilágot, amikor a gyerekek is tudomást szereztek arról, hogy mi történt anyjuk sejtjeivel, és mennyit kerestek rajta mások, miközben ők sem a biztosításukat, sem a gyógyszereiket nem tudták kifizetni. Perre mentek, 1990-ben pedig egy másik ügyben kimondta a bíróság, hogy az emberi testen kívüli sejtek nem képezik az ember tulajdonát, így Henrietta hozzátarto­zóinak esélye is elszállt. Henrietta történetéből 2010-ben könyv, majd film is készült Henrietta Lacks örök élete címmel. Az asszony lányát, Deborát a filmben Oprah Winfrey alakí­totta.