A szentbalázsi otthon hős dolgozói: A járvány végéig az idősekkel maradunk!

Kevesen álmodoznak arról, hogy az év legnagyobb ünnepét ne a szeretteikkel, hanem a munkahelyükön töltsék. Vannak azonban szakmák, melyek művelői nem egyszerű foglalkozásként, hanem sokkal inkább hivatásként tekintenek a tevékenységükre.

Ez jellemzi a szociális szférát is. Tóth Fonai Györgyné, a szentbalázsi idősek otthona intézményvezetője, a saját kezdeményezése élére állva a kolléganőivel együtt maga is beköltözött a kliensek közé az idősek otthonába.

Ez azért is igen lényeges döntés, mivel az elmúlt napokban láthattuk más otthonokban, például a Pesti út vagy a zuglói otthonokban, hogy milyen gyorsan terjed a fertőzés ott, ahol nincsenek ennyire elválasztva a külvilágtól az idősotthonok lakói.

– Nem volt más választásunk, mivel fontosnak tartottuk, hogy megóvjuk a lakóinkat a koronavírustól. Nem tudjuk, meddig tart a veszélyhelyzet, de amíg véget nem ér, itt fogunk maradni – mondta a Borsnak a szakember és elárulta: a Bors első róluk szóló cikkének megjelenése után már több hasonló profilú intézmény dolgozói megkeresték őket telefonon, hogy tanácsokat kérjenek tőlük. Úgy tűnik, egyre több idősek otthona válik egy időre a dolgozók szálláshelyévé is.

– Már megszoktuk a bezártságot. Szerencsére az internet segítségével a családunkat naponta láthatjuk, és húsvétkor is videóhívásban köszöntöttük egymást a szeretteinkkel. A férjeink is megértőek, hiszen tudják, ha kijárnánk a karanténból, értelmét veszítené az, amit eddig tettünk – szögezte le Erika.

A gondozottak egyébként igyekeznek magukat hasznosan és élvezetesen elfoglalni. Az intézmény kertjében nemrég kismacskák születtek, ami jó lehetőséget ad arra, hogy az idős emberek szeretetet kapjanak. Kérésükre a gondozók az ágyukba viszik a négylábú szőrmókokat.