Ha nem maradunk otthon, rengeteg ember kerül majd súlyos veszélybe a koronavírus miatt

A SARS-CoV-2 egy különösen alattomos kórokozó, ugyanis ha megfertőződünk vele, nem kezd azonnali rombolásba.

Tizennégy napig is észrevétlenül lapulhat szervezetünkben arra "várva", hogy emberek közé menjünk, és minél többeknek átadjuk a sokszor súlyos tüdőgyulladást kiváltó vírusrészecskéket.

Ebben a tisztességtelen küzdelemben csak egy módon járhatunk túl az új koronavírus eszén, és fékezhetjük terjedését:ha otthon maradunk, még abban az esetben is, ha látszólag teljesen egészségesnek tűnünk.

Ez a vírus különösen az idősekre és a krónikus (elsősorban szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, tüdőproblémákkal, diabétesszel küzdő) betegekre veszélyes;szüleinkre, nagyszüleinkre, akik felneveltek minket.

De hiba lenne azt hinni, hogy az ifjabbak jóval kisebb kockázatnak vannak kitéve; egyre több fiatal és egyébként egészséges ember szorul intenzív ellátásra, az Egyesült Államokban pedig a kórházba került betegek 40 százalékát az 55 év alatti korosztály teszi ki.

Amennyiben a kínai és az olasz adatokból indulunk ki, nagyjából a fertőzöttek 15 százalékánál lépnek fel különösen súlyos tünetek, amik mindenképpen kórházi kezelést igényelnek.

Ez első látásra nem tűnik hatalmas számnak, ám ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg világszerte közel negyedmillió fertőzött van, akiknek a száma egyre csak emelkedik, hamar beláthatjuk, hogy ha nem fékezzük le a járványt, azzal a globális betegellátás összedőlését kockáztatjuk.

Pillanatnyi ismereteink szerint az új koronavírus kétszer, háromszor virulensebb, és tízszer halálosabb, mint az influenza, vagyis sokkal hatékonyabban fertőz,bűn lenne félvállról venni az általa jelentett fenyegetést.

Nem csak a koronavírusos betegek érzik meg, ha még nagyobb baj lesz

Amennyiben ideiglenesen leépítjük szociális kapcsolatainkat és az otthonmaradás mellett tesszük le voksunkat, azzaldrasztikusan megnehezíthetjük a vírus dolgát.

Alapvetően két dolgot nyerhetünk e döntéssel: egyrészt kevesebb fertőzött lesz, és megmenekülhetnek azok, akik a leginkább sérülékenyek, másrészt a járvány terjedésének lassításával megakadályozhatjuk az egészségügyi ellátás összeomlását.

Az erőforrások nem végtelenek sehol a világon; ha a betegek száma hirtelen megugrik, az azt fogja jelenteni, hogy sokaknak nem jut majd ágy és lélegeztetőgép, az orvosoknak pedig szörnyű döntéseket kell meghozniuk arról, ki maradhat életben, és kiről muszáj lemondani.

Sajnos ez nem egy hollywoodi filmdráma forgatókönyve, hanem a keserű valóság, ez történik most Olaszországban, de már Spanyolországban is. Fejlett, európai országokban.

Az egészségügyi rendszer túlterhelését nem csak a koronavírusos betegek fogják megérezni: idővel az orvosok, ápolók is ágynak dőlnek, nem lesz, aki kezelné a pácienseket; az egész világot fenyegeti ez.

Azok sem jutnak ellátáshoz, akik más okból szorulnak segítségre: rákbetegek, baleseti sérültek, állapotos nők élete kerül veszélybe.Mindannyian érintve leszünk.

Jó hír, hogy az eddigi tapasztalatok, modellek szerint a szociális elkülönülés hatékony fegyver a vírus pusztítása ellen.

Otthon kell maradnunk, amikor csak tehetjük,csak akkor hagyjuk el a lakást, amikor ez nagyon muszáj, és akkor is figyeljünk oda a védekezésre, a kézmosásra, a zsebkendőbe, könyökhajlatba tüsszentésre, és a nagyobb tömegek lehetőség szerinti kerülésére.

Az idős rokonainkat segítsük, amennyire csak lehet, de igyekezzünk kerülni a személyes kapcsolattartást, főleg, ha nem érezzük jól magunkat. Minél többen alkalmazzák ezt a stratégiát, annál előbb vége lesz ennek a rémálomnak, és visszatérhetünk az élet normális menetéhez.

Ehhez azonban mindenkire szükség van: idősre és fiatalra egyaránt. Ne csak magunkért, hanem szeretteinkért is hozzunk áldozatot!

ORIGO