Városi legenda - Libaólban bujkált Szent Márton

Már a neve is több jelentéssel bír Szent Mártonnak, egyes feljegyzések szerint annyi, mint aki a „Marsot”, azaz „háborút visel” a vétkek és a bűnök ellen. Máshol egynek nevezik a mártírok közül, mert maga is vértanú volt, folyamatosan önkínzással szállt szembe magával a Sátánnal.

Életét tanítványa, Sulpicius Severus írta meg, akit Gennadius massiliai pap a híres emberek közé sorolt. A leghíresebb legendákkal emlékezünk a Krisztus után 316-ban Szombathelyen született Úr szolgájára.

Gágogással árulták el őt az állatok  

A leghíresebb legenda a püspökké válásának idejében történt. Szent Márton Olaszországban nevelkedett, 12 éves korában a hittanulók közé akart állni, de akkor a császárok elrendelték, hogy a veteránok fiainak hadba kell állniuk. Márton 15 éves korában állt csatasorba.

Egyszer egy fagyos télen Amiens kapujánál vezette seregét, amikor egy mezítelen koldust látott a kapualjban. A szegény ember ételt kért, de a lovagok kigúnyolták, senkitől sem kapott alamizsnát. Ekkor Márton kardot rántott, félbevágta köpenyét és odaadta a koldusnak a felét. Aznap éjjel álmában Krisztust látta, amint saját félbevágott köpenye volt rajta, és azt mondta, hogy őt takarta be vele az önzetlen lovag.

Márton ekkor elhatározta, hogy egész életét az Úr szolgálatában fogja leélni. Így 18 éves korában megkeresztelkedett. Zarándokolni kezdett és elérkezett Tours városába. Éppen akkor temették el a toursi püspököt és amikor meglátta a nép, hogy Szent Márton oda tévedt, követelték, hogy vezesse őket új püspökükként. Márton kijelentette, hogy nem kell neki se rang, se elismerés, de a nép nem engedett. 

Ekkor a megrémült férfi a város szélére menekült, és a legkisebb ház libaóljában húzta meg magát bízva abban, hogy nem találják meg. Az emberek egész nap szomorúan keresték, mígnem hangos libagágogásra lettek figyelmesek. Így esett, hogy Szent Márton megadta magát a népnek és püspökké avatták.

Parancsolt az elemeknek

Szent Márton életét számos legenda kísérte végig, többen is állították, hogy parancsolni tudott a tűznek és a víznek, a növényeknek és az állatoknak. Feljegyzések vannak arról, hogy ki akart vágni egy hatalmas fenyőt, de a parasztok és a pogányok szembe szálltak vele.

Azt mondták neki, hogy ha annyira bízik az Istenében, akkor ha kivágják a fát és ő alatta áll, nem fog ráesni a hatalmas növény. Márton így is tett, kikötözték alá, majd amikor elkezdett felé dőlni a monstrum, keresztet vetett rá és a fenyő hirtelen irányt váltott. E csoda láttán mindannyian megtérültek. A feljegyzések szerint három embert támasztott fel a halálból, köztük egy ifjú hittanuló fiút.

Imával nyerte meg a vér nélküli csatát

Mikor még Julianus császár seregében harcolt, a mendemondák szerint a barbárok betörtek Galliába. A császár zsoldot fizetett katonáinak, hogy felvegyék a harcot, de Márton nem akart tovább csatázni.

Julianus megvádolta, hogy a fenyegető háború elől futamodik meg. Márton másnap fegyver nélkül kiállt a hadsereg elé és Krisztus nevében bement az ellenséges csapatok közé. Erre őrizetbe vették, de másnap váratlanul követek érkeztek az ellenségtől, megadták magukat.

Előre megmondta, mikor fog meghalni

Márton tisztában volt azzal,  mikor fog eltávozni a földi életből. Utolsó napján szemét és kezét az ég felé fordította és imádkozott. Krisztus után 395 körül hunyt el.

64 évvel a megboldogulása után át akarták vinni testét egy másik templomba. Amint elindultak vele, érintés nélkül kondultak meg a harangok szerte a világban. 

Kapcsolódó jegyzetünk ide kattintva olvasható.