Rombolja a személyiséget a túlszeretés

Fullasztó kapcsolat

Elcsukló hanggal hívta fel a Bors szerkesztőségét a 35 éves budapesti Anikó. Elmesélte, nagyon szereti a férjét, de az agyára megy, hogy úgy akar gondoskodni róla, mintha az apja lenne.

– Egyszerűen megfojt a szeretetével. Naponta legalább ötször telefonál olyan kérdésekkel: ebédeltem-e, felál­lok-e néha a számítógép mellől, hogy kimenjek a friss levegőre, de volt, hogy meglepett, és rendelt nekem ételt a tudtom nélkül a munkahelyemre, hogy biztosan egyek. Tudom, hogy szeretetből csinálja, de nekem ez már túlzás – mesélte el a történetét a Borsnak Anikó. Nincs egyedül a problémájával, sokan nem érzik, hol fordul át a szeretet egyfajta má­niákus rajongásba, amitől a másik fél joggal érzi azt: megfullad tőle.

Szakítás lesz a vége

A rajongásig szeretés egyik félnek sem tesz jót. A túlszeretett fél pontosan úgy érzi magát, mint Anikó, hogy nem kap levegőt, a túlszeretőnél pe­dig félő, hogy beszűkül az élete, és semmi mással nem foglalkozik, csak a párjával. Ez akár odáig is fajulhat, hogy elhanyagolja a saját teendőit, a barátait, sőt akár még a munkáját is. Becsapós tud lenni ez a fajta érzelmi hullám, ugyanis a pszichológusok szerint sok esetben ilyenkor nem is arról van szó, hogy ennyire odavan az egyik a másikért, hanem ez sokkal inkább birtoklási vágy, az illető mindent megtesz azért, hogy maga mellett tarthassa a társát. A mindent pedig szó szerint kell érteni. Megszakítja a kapcsolatot a legjobb barátokkal, lemondja a legkedveltebb programokat, csak azért, hogy együtt legyenek. A túlszeretés hátterében általában valamilyen gyermekkori sérelem áll, és legtöbbször az ilyen kapcsolatok szakítással vagy válással végződnek.

Veszélyes helikopterszülők

Nemcsak a párkapcsolatot viselheti meg a túlszeretés, túlféltés, hanem a gyereket is. Olyannyira sok szülőre jellemző ez, hogy már külön kifejezés is van az ilyen anyákra és apákra: helikopterszülők. Nem nehéz kitalálni, miért hívják így őket. Úgy keringenek a gyerek feje felett, mint a helikopter. Sokszor nagy döntéseket is meghoznak a gyermekeik helyett, legyen szó iskola- vagy akár pályaválasztásról. Ám bármennyire is segíteni szeretnének, csak ártanak a kicsik személyiségfejlődésének, vélik a szakemberek. Azoknak ugyanis, akiknek a magatartása általában a szülők által külsőleg kontrollált, kevésbé van lehetőségük a belső viselkedési szabályozás kialakítására.

Enélkül pedig a fiatalok kevésbé ösztönzöttek arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak azokban az esetekben, amelyeket a felmenőik nem képesek figyelemmel kísérni. Éppen ezért a túlféltő szülői magatartás növelheti a lázadóbb viselkedést. Felmérések szerint a túlféltett gyerekeknél gyakrabban fordul elő például drog- vagy alkoholfüggőség.