Ivott, cigizett, de fél Európa ünnepelte

Már kevesen tudják, milyen kiváló futballista volt Ladinszky Attila, aki 1971-ben a magyar B válogatott túráján disszidált. 1998 óta él ismét Bu­dapesten.

Állítólag ötven dollárral a zsebében disszidált. Merre vitt az útja?

Belgiumból hamar Németországba kerültem. Szerencsére a magyar szövetség elfelejtett eltiltatni az UEFA-nál, így amikor Ernst Happel, a holland Feyenoord  osztrák edzője szerződtetni akart, nem volt akadály. „Akinek ilyen bal lába van, mint magának, annak nincs szüksége a jobbra” – mondta rólam Happel. Sok góllal háláltam meg a bizalmát.

Bajnoki cím Hollandiában, aranyérem Belgiumban az Anderlechttel, történelmi Betis-gól a Real Madrid elleni győztes meccsen. Melyikre a legbüszkébb?

Nem tudok különbséget tenni. Ma is úgy emlékszem az összes gólomra, mintha tegnap szereztem volna.

Hat országban játszott, és csak kevés hiányzott, hogy meglegyen a hetedik is.

Igen, Görögország. Puskás Öcsi bácsi volt a Panathinaikosz edzője, és már minden el volt intézve, ám 1974-ben jött a katonai puccs, és minden külföldi­nek mennie kellett. Pedig azok voltak karrierem csúcsévei.

Noha nem élt túl sportszerűen... 

Sosem tagadtam. De a ramazurik akkor jöttek, amikor befejeztem a focit. A nők juttattak a tönk szélére. Volt, hogy a közös otthon­ból az asszony még a csillárokat is elvitte. Szerencsére az Anderlecht elnöke adott kölcsön. Mindig felálltam a padlóról.

Igaz, hogy egy üveg whisky, húsz sör és három doboz cigaretta volt a napi fejadagja?

Igen. Ünnepelt sztár voltam Sevillában, a báromban sikk volt velem koccintani. Miután visszaköltöztem Belgiumba, folytatódott az éjszakázás: ott is lett egy éttermem, sok híresség megfordult nálunk.  

Barátság fűzi Eddy Merckxhez, a valaha élt talán legjobb kerékpároshoz. Hogyan ismerkedtek meg? Az Anderlecht öregfiúknál találkoztunk. Nem csak gyors volt, mint a villám, rendkívül empatikus, jó haver is. Ha Brüsszelben járok, mindig szakítunk időt egy pohár italra.

Több mint tíz éve hazajött. Miért?

Mert a hölgy, akivel üzemeltettük a brüsszeli éttermet, az anyukája betegsége miatt arra kért, adjuk el a boltot, és jöjjünk haza. Megtörtént. Én itthon vagyok, ő azóta ismét valahol Belgiumban él. De minden rosszban van valami jó: öt éve egy kortyot sem iszom.

Annyira megrázta az újabb csalódás?

Nem, az orvosok ijesztettek meg. Azt mondták, anatómiai csoda, hogy még élek, annyira gyenge a szívem. Választhattam: pia vagy élet?

Az utóbbira voksolt.

Öt éve élem a magyar nyugdíjasok olykor szürke, de nem unalmas életét. Járok meccsre, s boldog párkapcsolatban élek Bodor Ágnes iparművésszel. Nincs hiányérzetem, másnak négy élet sem lett volna elég ahhoz, amit átéltem.