<p>Három lábbal kell leélnie az életét Gáborkának, az őzgidának, aki majdnem másfél hónapot töltött egy panelház negyedik emeletén vendégségben.</p>
Autózás közben egy nagy csattanásra lett figyelmes Vendégh Gábor. Egy őzcsalád futott át a szlovákiai Révkomáromban lakó férfi előtt. Az anya és a nagyobb gida még átért a túloldalra, az akkor csupán kéthetes, kisebb őzgyerek már nem volt ilyen szerencsés: nekiugrott a kocsi oldalának, és megsérült, eltört a lába. A sofőr megállt, betette az autóba, és állatorvoshoz sietett vele, aki azonnal megműtötte. Jobb hátsó lábfejét sajnos amputálni kellett. Gábor nem talált olyan helyet, ahol befogadták volna az állatot, ezért úgy döntött: hazaviszi. Felesége és unokája nem kis meglepetésére.
– Mivel fiú, így magam után Gáborkának neveztem el, ha lány lett volna, akkor a párom nevét kapja, a Zsuzsát – magyarázta a Borsnak a férfi, aki azért is fogadta be a gidát, mert három lábbal nem vihette vissza a természetbe: pikk-pakk kóbor kutyák, rókák áldozata lett volna. – A panel negyedik emeletén lakunk. Éjjel kettőkor cincogással jelezte, hogy éhes, akkor megszoptattuk üvegből, aztán visszafeküdtünk aludni. Reggel ötkor már megint cincogott. Óramű pontossággal ébredt – mesélte.
Az őznek igazi luxusban volt része. Banánt majszolt, és amikor éppen nem durmolt, akkor új hobbijának élt: tévét nézett. Gáborka azonban már elhagyta ideiglenes otthonát, új állandó lakcíme az érsekléli állatsimogató lett.
– Már túl virgonc, szüksége volt a nagyobb térre – ismerte el Gábor.
Az őzet bejelentették a vadásztársaságnál is, sőt megmentője magára íratta, így ő a hivatalos nevelője. Rendszeresen látogatja majd a párjával és az unokájával.
