Hogyan hívjunk segítséget, ha baj van?

Mit tegyünk, ha baj van?

A 112-es segélyhívószámot az ország területén bárhonnan – mobiltelefonról is – ingyenesen lehet hívni. A hívás az irányító­központok egyikébe fut be, majd innen riasztják a valamelyik mentőegysége közül azt, amely legközelebb található a hívóhoz. A diszpécserek egyébként egészségügyi végzettséggel is rendelkeznek, így instruálhatják a hívót, és ha szük­séges, döntést hoznak a teendőkről.

Milyen kérdésekre számíthatunk?

Az első, hogy hol történt az esemény. Ha ezzel kezdjük, a segítség akkor is útnak indítható, ha esetleg megszakadna a vonal. Adjuk meg a pontos helyszínt: a város, a kerület vagy városrész, az utca nevét, a ház, a lépcsőház, az emelet, az ajtó számát, esetleg a kapucsengőn szereplő nevet! Ha ez nem lehetséges, akkor is igyekezzünk minél pontosabb útmutatót adni, például autó­pályán határozzuk meg az irányt és a kilométerszelvényt!

Mi történt?

Röviden írjuk le az eseményt, például hogy gázolás, áramütés vagy mérgezés történt, esetleg tűz ütött ki.

Hány sérült van?

A válasz birtokában megfelelő számú és készültségű mentőegységet lehet a helyszínre irányítani.

Mit tudunk a sérült(ek) állapotáról ?

Mit látunk? Mire panaszkodik a beteg? Mozog-e, beszél-e? Vannak-e autóba, roncsok közé szorult áldozatok?

A bejelentő neve és telefonszáma

Ha a mentőegység valamilyen okból nem találja a megadott címet, visszahívhatja a bejelentőt útbaigazításért.

Van-e egyéb fontos tudnivaló?

Amíg a mentő megérkezik ma­radjunk a helyszínen, és ha szükséges, folytassuk az elsősegélynyújtást! Ha tehetjük, gondoskodjunk a kiérkező segítség zökkenőmentes fogadásáról, például zárjuk el a kutyákat, kapcsoljuk fel a villanyokat.

Segít-e az ICE-szám?

A közelmúltban széles körben elterjedt, hogy érdemes ICE név alatt elmentenünk valamelyik hozzátartozónk számát a mobiltelefonunkba. Az ICE az in case of emergency (veszély esetén) rövidítése, és az ötlet esetenként valóban hasznos lehet.