Kapaszkodjanak meg: vágynak az űrközpontra a gyulaháziak

Nem volna meglepő, ha a gyulaházi gyerekek többsége űrhajós szeretne lenni. A kelet-magyarországi falu érthetően nagyra tartja szülöttjét, Farkas Bertalant, akinek tiszteletére egy űrhajózás-történeti kiállítást is létrehoztak még 1986-ban. Lehet, hogy a kormány az utánpótlás-nevelést akarja megsegíteni azzal, hogy hárommilliárd forintot szán egy helyi űrközpont megépítésére?

Az ország nagyobbik részénél alaposan kiverte a biztosítékot a létesítmény terve, s azt gondolná az ember, hogy a helyiek is a pokolba kívánják az egész „space centert”, mondván: volna annak a pénznek jobb helye is. Ám a kétezer lelkes falu nem tipikus Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település: a szegénységnek, lepusztultságnak csak itt-ott látni nyomát, az utak és a házak többnyire rendben vannak, uszoda és sportcsarnok is van. És szívesen látják az űrközpontot is, legalábbis ellenzővel nem találkoztunk.

– Nagyon örülünk, hogy ná­lunk is épül végre valami. Nem értem, hogy miért kell felháborodni ezen. Itt mindenki úgy gondolja, hogy jó ötlet az űrközpont – mondja határozottan Farkas Mihály, aki gyerekkora óta gyulaházinak mondhatja magát. – Büszkék vagyunk Bercire, miatta pedig sokan jönnek majd ide. Csak a valóságban is készüljön majd el, akkor végre lesz munkalehetőség itt is. Ez az egy, ami nagyon hiányzik innen.

A település független polgármestere, Bardi Béla szerint is csak irigyek rájuk az emberek.

– Ez gyakorlatilag az utolsó szalmaszálunk, hogy megállítsuk az elvándorlást, és hogy megtartsuk a fiatalokat. Munkát adunk ezzel a helybélieknek, és sok turista jön majd. A hárommilliárdnak pedig valószínűleg csak egy részét kapjuk meg az űrközpontra, azt ugyanis az egész Felső-Tiszavidék kapta turisztikai fejlesztésre. Ha a Dunántúlon adnak ennyi pénzt valamire, arra érdekes módon senki sem kapja fel a fejét. Úgy gondolhatják az emberek: ne­hogy már egy ilyen kis település ennyi támogatást kapjon! – magyarázta Bardi, aki szerint a projekt, amirôl konkrétumokat még nem tud, 2020-ig valósulhat meg.

Persze megkérdeztük Farkas Bertalant is, hogy mit szól az űrközponthoz, de azt mondta, még nem érzi magát késznek, hogy beszéljen az ügyről.

A mi Bercink

Farkas Bertalan eddig az egyetlen magyar, aki kijutott az űrbe – 1980. május 26-án, az Interkozmosz nevű szocialista űrprogramban. 1949-ben Gyulaházán született, Kisvárdán végezte a középiskolát, majd repülőtisztnek tanult. 1972-től a pápai reptéren szolgált, 1978-ban önként jelentkezett űrhajósnak. Majdnem nyolc napot töltött a világ­űrben, s egyik este ő olvasta fel az esti mesét, ehhez magával vitte a tévémacit is. Megkapta egyebek közt a Szovjetunió Hőse kitüntetést, illetve a Lenin-rendet. 1996–97-ben légügyi attasé volt Washingtonban, de miután a rendőrség ittas vezetésen érte, hazarendelték. 2006-ban az MDF, 2014-ben a Zöldek Pártja jelöltjeként indult az országgyűlési választásokon. 2014  decemberétől hét hónapig Szijjártó Péter külügyminiszter tanácsadója volt. A négygyermekes családapa nyugdíjaséveit tölti.