Dühöngenek a dorogiak, senki nem szólt nekik, hogy veszélyes hulladékot visznek hozzájuk. Aláírásokat gyűjtenek.
Higgyék el, megtalálják. Éjjel-nappal bűz van. Szennyes levegőt szívunk – háborog egy dorogi férfi, amikor afelől érdeklődünk: merre találjuk a veszélyeshulladék-megsemmisítőt. Mint ismeretes: hirtelen elhatározás után döntöttek arról, hogy az Illatos úton illegálisan felhalmozott, mintegy 2800 tonnányi veszélyes hulladékot a dorogi égetőbe viszik. Az első szállítmány már megérkezett, május végéig az összeset a településre visszik megsemmisíteni.
– Minket senki nem kérdezett meg erről, nem is szóltak – ingatja a fejét egy helyi asszony, Molnárné Terike.
– Senki nem is tudott róla, hogy ilyen elképesztő mennyiségű veszélyes hulladékot hoznak. Ki az internetről tudja, ki a tévében hallotta, pedig enélkül is elég baj ez az égető. Amikor használják, olyan bűz van, hogy megmaradni sem lehet, mintha rothadna valami. Amikor tisztább, jobb idő van, reggel kezdenek engedni valamit. Hogy mit, hát azt bizony mi sem tudjuk – mondja Terike. Hozzáteszi, hogy az égető az egész település hangulatára rányomja a bélyegét.
– Több család közvetlenül az égető mellett lakik, de a távolabb élőknek sincs nyugtuk. A levegő mindenfelé viszi a szennyet és a bûzt, még több településsel arrébb is érezni. A hófehér kerti bútorom már szürke, le sem lehet mosni. Olyan szép, rendezett település ez, mégis szennyezett a levegő, kétszer annyira, mint bárhol a környéken – mondja szomorúan az asszony. Úgy tudjuk, a környékbeliek már aláírásokat gyűjtenek, petíciót írnak: – Így is hetente kétszer használják az égetőt, bele sem merek gondolni, hogy ezúttal mit hoznak ide, mit eresztenek ránk – mondja a Borsnak csalódottan Farkas Zoltán.
– Persze a szelektív hulladékgyűjtést a legtöbb helyen megszüntették. Egyszer a felháborodott lakóknak már sikerült elintézniük, hogy egy osztrák cég ne hozhassa ide a veszélyes hulladékát, hátha most is sikerül – reménykedik a férfi. Úgy tudjuk, nem messze az égetőtől nemhogy házak, de két gyermekrendelő is van, ahová szintén elér a gyár mellékterméke és a bűz. Az anyukák is háborognak: ők sem boldogok, hogy beteg gyermekük a mérgező, szennyes levegőt szívja, sőt egyikük úgy tudja, az ide szállított hordók szivárognak is.
– Tudtuk, hogy a levegő szennyezett, ezért jó darabig nem is kellett szemétdíjat fizetnünk, bár most már újra kell. Nem akarom, hogy még több méreg kerüljön a levegőbe! – mondja egy anyuka.
