Hogy Kína csaknem 1,4 milliárd lakójával erősen túlnépesedett ország, azt mindenki tudja. Ám ez sokak fejében nem több egy statisztikai adatnál egészen addig, amíg nem mutatkozik meg: mit jelent „sokan lenni” a gyakorlatban, a hétköznapi életben.
Ami például idehaza csak a zsúfoltabb egyetemek felkapottabb szakjainak népszerűbb előadásain vagy zh-k íratásakor fordul elő (és sokkal szelídebben) – nevezetesen, hogy időben kell érkezni, hogy a hallgatónak legyen helye –, az egy kínai egyetemen szabályos háborúskodást jelent. (Érzékeltetésül: a kínai hallgatók száma 1999 és 2005 között megnégyszereződött!)
A kantoni (avagy kuangcsoui) Jinan Egyetemen odáig fajult a nyáron a székekért folytatott küzdelem, hogy már téglákkal, lakatokkal, láncokkal, sőt szögesdróttal foglalták le őket. Mellé írásos fenyegetéseket is bevetettek, például: „Aki nem tőrödik a figyelmeztető jelzéssel, az a vérével fizet!” Vagy: „Akár az életem árán is megvédem ezt a helyet!” A feszült helyzetet az okozta, hogy a nyári időszakban csak 700-800 ülőhely van, miközben hatezren tanulnak a mesterfokozatért.
Egyébként nem csak az előadótermekben, de előttük, a folyosókon is ment a foglalás és a harc. – Ez annyira nem fair! Egyes diákok csapatokba is szerveződnek, hogy éjjel nappal foglalni tudják a helyeket – panaszkodott egy hoppon maradt egyetemista. A helyi „HÖK” tehetetlen: többször eltávolították már a zárakat, de újra és újra visszateszik őket a hallgatók.
