Önt melyik típus idegesíti legjobban a strandon? A folyton veszekedő pár? Az önimádó pózer? A zabagép? Vagy egy nehezebb – önkritikát igénylő – kérdés: Ön melyik táborba tartozik? Összeszedtük a vízpartok tipikus figuráit. Nem lesznek ismeretlenek!
A nagycsaládos
Ismerős szituáció: az ember keresett magának egy nyugodt szegletet a parton, ledobta magát a törölközőre, és semmi mást nem szeretne, csak a napsütést meg a hullámok csacsogását élvezni. És akkor hangokat hall közeledni. Sok hangot. „Nézd, szívem, ott még van csomó hely!” – üvölti az egyik. A remény, hogy „szívemnek” nem tetszik az a szeglet, nem sokáig él. És ott van apa, anya, négy gyerek (a csecsemőtől a hisztis tiniig), nagymama, nagypapa. A hullámok muzsikáját pedig elnyomja a nyíló nyugágyak és napernyők csattogása, sörösdobozok szisszenése, a gyerekek sivalkodása és veszekedése, a nagyszülők kajatukmálása.
A nyalifali pár
Nemrég jöttek össze, vagy még kapcsolatuknak abban a szakaszában vannak, hogy szünet nélkül gerjednek egymásra – pláne minimáltextilben. A nyelvükkel felfedezik a másik garatmanduláját, simogatják, tapizzák és puszilgatják egymás minden porcikáját – nem kihagyva az intimebb zónákat sem. A pléden hemperegnek és szexpózókat vesznek fel, a vízben pedig legtöbbet úgy lehet őket látni, hogy a lány karjaival átöleli a fiú nyakát, lábaival meg átkulcsolja a derekát. Gyakran „kihalt” körülöttük a víz, mert „ki tudja, mit csinálnak” alapon a többi strandoló messze kerüli őket. Így aztán pláne feltűnnek.
A veszekedős pár
Nyalifaliék ellentéte még idegesítőbb. Folyton és mindenen civakodnak egymással. Melyik lesz a megfelelő hely, mikor menjenek fürdeni, ki hozzon lángost, hogyan kell normálisan bekenni a másik hátát, ki mászkálta össze saras lábbal a törölközőt, és így tovább. Tízpercenként eljutnak odáig, hogy ki az önző, ki az akaratos, ki a hisztis, ki nem figyel a másikra eléggé, és „ennek is anyád az oka”…
A sasoló
Nem, most nem azokról a férfiakról van szó, akik szünet nélkül a jó nők után tekergetik a nyakukat. Ez a fajta az, amelyiknek nincs jobb dolga, mint egész nap bámulni, megfigyelni. És még csak nem is akarja diszkréten csinálni: pofátlanul belemászik mások (magán)életébe. Nézi és hallgatja, mit csinálnak, miről beszélgetnek a szomszéd plédeken, a tusolónál, a medencénél, meg ameddig a szem ellát és a radar elér. Még rosszabb, ha párban van: olyankor némán és lesújtóan össze-összenéznek, netán rosszalló fejcsóválással „kommentálnak” egy-egy történést, amiről megvan a véleményük. És mindenről megvan.
A másik szájába telepedő
A sasoló rokona. Ez a speciális alfaj perverz módon kívánja embertársai közelségét. Megmagyarázhatatlan, de akkor is idegenek szájába telepszik, ha máshol még bőségesen akad hely. Három variáció van ilyenkor: 1. Szólni neki, hogy menjen kicsit odébb, de ezt kevesen merik, és nem is nagyon bíznak a békés kimenetelben. 2. Odébbhúzódni, vállalva, hogy kiderül: zavar a másik – és abból lesz cirkusz. 3. Hagyni az egészet a francba, hiszen előbb-utóbb úgyis úgy tele lesz a strand, hogy egy jégkrémes pálcikát se lehet leejteni.
A partiarc
Jellemzően tinédzserkorú, és kizárólag falkában fordul elő. Csapatának legfőbb ismertetőjele a zeneberendezés, amivel kéretlenül szórakoztatja a teljes strandközönséget. Naná, hogy abszolút rétegzenét tolnak: gengszterrapet, hip-hopot, monoton levegőszeletelősdit, esetleg metált. Amellett egész nap pörögnek, zsizsegnek, labdáznak, viháncolnak, sikongó csajokat hajítanak a vízbe.
Az önimádó pózer
A strand kockás hasú, csokibarna alfahímje. Isteni a teste, de az a baj, hogy tudja is, lényegében szerelmes magába. Ezért lesz olyan ellenszenves. Folyamatosan szerepel, neki a partszakasz színpad: nem bír megülni a fenekén, egyfolytában jön-megy, feszít, hogy minél több ember láthassa és csodálhassa. Csakhogy a legtöbb nő átlát a szitán, és pont emiatt nézik levegőnek. Azzal is csak tovább ront a helyzetén, ha elkezd húzódzkodni a kosárpalánkon.
A zabagép
Lényegében végigeszi a teljes strandkínálatot a főtt kukoricától a hekken át a fagylaltig. Persze, párhuzamosan fogyasztja hűtőtáskából az otthonról hozott elemózsiát is. Időnként kísérletet tesz a bevitt kalóriák elégetésére, vagyis bemegy a vízbe úszni, de ez nem sokáig tart: túlságosan tele van a hasa. Vagy épp már megint korog.
A csendőr szülő
Oké, a gyerekek hangosak a strandon, aki ezt kifogásolja, az tényleg menjen elhagyatott tengeröbölbe vagy zen buddhista spába. Ám azok a szülők már valóban elviselhetetlenek, akik folyton a gyereküket fegyelmezik, vegzálják. Egyfolytában a nyomukban vannak, semmit nem engednek nekik, mindenért rájuk szólnak, veszélyre figyelmeztetnek, szidnak. Ezt csináld, azt ne csináld, gyere onnan, figyelj oda…! Ez legalább olyan idegesítő, mint az a szülő, aki viszont semmiért nem szól a gyerekre, bármit megtehet.
