Ők a legmenőbb nők, akik megelőzték a világot

Charnier kisasszony tudta, mit tegyen, ha összeesik a ló

1906 novemberében még konflisok szolgáltak taxiként a világ nagyvárosaiban. Nos, Párizs vezető taxis vállalkozója elhatározta, hogy kísérletképpen három hölgyet is alkalmaz. A bevetés előtt, ahogyan férfi társaikra, rájuk is egy hónapos kemény kiképzés várt, amely során nem csupán a fiákerhajtás fortélyait kellett megtanulniuk, hanem az akkor bevezetett taxiórák használatát, a vezetési kódot is, és persze betéve ismerniük kellett Párizs utcarendszerét.

Emellett lóismeretből gyakorlati vizsgát kellett tenniük, és e témakörben megtanulták, mit tegyenek, ha a lovak menet közben összeesnek. Charnier kisasszony volt közöttük a legügyesebb: a vizsgák letétele után büszkén állt a fotógépek elé kesztyűben, ostorral és a nehéz takaróval körbetekerve. Az utazóközönség hamar megkedvelte az új sofőröket.

Kronberger Lili, aki korcsolyával táncolt

123 esztendeje, 1890 novemberében látta meg a napvilágot az a magyar hölgy, aki forradalmasította a műkorcsolyázást. A tizennyolc esztendős Kronberger Lili kisasszonyt fenomenális tehetségként jellemezte a korabeli sajtó: „olyan a jégen, mint egy gyönyörű költemény”. 1908-ban a magyar sport első világbajnoki aranyérmét szerzi.

Ekkor keresi meg őt az akkor 28 éves Kodály Zoltán, felajánlva, hogy kűrjéhez zenét szerez, ezzel még harmonikusabbá téve a programot. Az együttműködés sikeres lett – de nem csupán Lili számára. A zenés kűr elindult világhódító útjára – köszönhető egy tehetséges magyar korcsolyázónak, a nőnek, aki a világon elsőként mutatta be programját a jégen zenére.

Női kezek alkotásai a barlangrajz

Ugorjunk egy nagyot az időben visszafelé – egészen az őskorig! Nevesíteni nehéz lenne az első embert, aki a barlangok falára állatjelenetet festett, ám a legfrissebb kutatások állítják, nők lehettek az emberiség első művészei. A National Geo­gra­phic cikke szerint a Pennsylvaniai Egyetem régészei a festmények mellett talált kéznyomokat vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a többségük (75 százalékuk) nőé volt.

Ha már megemlékeztünk az első anonim női mesterekről, akkor szóljunk arról a hölgyről is, akit a művészettörténet az első igazán neves női festőként tart nyilván. Az olasz Artemisia Gentileschi 420 évvel ezelőtt született. 18 évesen egy férfi megerőszakolta. Az ifjúkori erőszak nem múlt el nyomtalanul, hiszen festményein megjelenik a nemiség és a szenvedés összekapcsolása is. Ma a Caravaggiót követô korszak meghatározó festôjének tartják.

Budapesten ugrott a francia lány

Néhány héttel ezelőtt a Google nyitóoldalán egy rajzos animációval emlékeztek meg Andrés-Jacques Garnerinrôl, aki 1797. október 22-én Párizs felett hajtotta végre a világ első ejtőernyős ugrását. A vakmerő férfi egy ezer méter magasságig emelkedő léghajóból vállalkozott a zuhanásra – amelyet túlélt.

A hatalmas siker után Garnerin európai bemutató körútra indult, és hogy még izgalmasabb legyen az attrakció, saját lányát is bevonta az előadásba. Így a budapesti Városliget többezres közönsége is lélegzet-visszafojtva figyelhette, ahogy Garnerin kisasszony, mint a világ első ejtőernyős nője, valahol a mai Hősök tere helyén szerencsésen Földet ér.

Revolvert vitt bringaútjához

Hatalmas sajtóvisszhangot kapott tavaly, hogy egy 32 éves brit nyelvtanár, Juliana Buhring úgy kerülte meg a Földet, hogy eközben 29 ezer kilométert biciklin tett meg. Lapunk azonban kiderítette, mégsem ő az első nő, aki erre képes volt. ­Annie Londonderry Cohen Kopchovsky ugyanis 1894-ben indult el a „legkülönlegesebb útra, amire valaha is nő vállalkozott”. Az akkor 24 éves asszony már háromgyerekes anya volt, amikor fejébe vette, hogy bebizonyítja: a nők is képesek hasonló teljesítményre, mint a férfiak.

A körülmények a Verne-regényeket idézték, mert az utazáshoz egy fogadás is kapcsolódott, amely szerint ötezer dollárt kap, ha teljesíti lehetetlen feladatát: a legenda szerint ugyanis ezt megelőzően sosem ült kétkerekűn. Bostonból egy 42 kilós szerkezettel indult el, ám ezt a nehéz bicajt New Yorkban egy 21 kilós Sterlingre váltotta. Ugyanekkor szoknya helyett nadrágot húzott, sőt nevét is lecserélte, egy szponzor támogatásának fejében felvette a Londonderry nevet. Az eredeti úti csomagból csupán revolveréhez ragaszkodott mindvégig, és végül 15 hónapos utazás végén, hatalmas ünneplés közepette, 1895 szeptemberében visszaérkezett Bostonba.