Hajlíthatatlan maradt a református egyház presbitériuma: mivel Seres Anett nem fizette be a temetési költségeken felül általuk követelt 150, illetve 100 ezer forintot, ezért nem temethette el az édesapját a fülöpszállási temetőben.
A 66 éves korában elhunyt Seres Ferenc lányától a temetési költségeken – sírhely és gyászszertartás – felül úgynevezett temetőhasználati díjat is kért egy presbitériumi határozatra hivatkozva Kovács Botond Árpád lelkész.
Az ok: Anett az apja végakaratát teljesítve nem egyházi, hanem polgári szertartás szerint akarta eltemetni a hamvakat. Kovács Botond Árpád a református szertartás hetvenezer forintos díjával szemben így százötvenezer forintban jelölte meg a „temetőhasználati” díjat. Ezt később a presbitérium százezerre mérsékelte. Anett viszont nem fizetett, s végül a háza kertjében ravataloztatta fel édesapja hamvait, az urnát pedig a családi házban fogják őrizni.
– Református vagyok, de ezek után nem megyek be a templomba addig, amíg Kovács Botond Árpád lesz itt a lelkész – mondta egy felháborodott fülöpszállási férfi a szertartást megelőzően a Borsnak.
Mintegy százötven fülöpszállási vett részt a családi ház kertjében rendezett búcsúztatáson. Gábor György nyugdíjas anyakönyvvezető mondta el, mi a furcsa helyszín oka.
– A lelkész nem biztosította a lelkiismereti szabadság gyakorlását. A polgári szertartás miatt százötvenezer forintot akart fizettetni a családdal, amit ők nem tettek meg, így megtiltotta a temető használatát.
Kovács Botond Árpád lelkész úgy véli, helyesen jártak el.
– A presbitérium azért vezette be a temetőhasználati díjat, mert itt van a templomunk, a parókiánk, a gyülekezeti házunk, valamint a temetőnk, s ezt az intézményi rendszert fenn kell tartanunk. A közös teherviselés része a temetőhasználati díj. Arra a kérdésre, hogy miért kell „beszállnia” ebbe a nem hívőknek, Kovács Botond Árpád válasza az volt: azért, mert a temető a református egyházé. Fülöpszálláson pedig csak ez az egy temető van.
