Mónika: bűnhődöm, mert megöltem aput

Kalmár Mónikát nyolcéves korától szexuálisan zaklatta és bántalmazta az édesapja. Félt a férfitől, de amikor 2002. november 2-án az akkor 21 éves lány meglátta, hogy dühöngő apja késsel rátámad a barátjára, majd, amikor elveszik tőle a fegyvert, fojtogatni kezdi a fiút, megszúrta a magából kivetkőzött apát, aki pillanatok alatt elvérzett.

A lány hívta a mentőket és a rendőrséget. Beismerő vallomást tett.

Mónikát hat év börtönre ítélték. Hét kegyelmi kérvényét utasították el. Az eljárás során egy darabig szabadlábon védekezhetett, akkor ismerte meg Istvánt. Hozzáment, három gyermeke született.

Korábban a Bors is írt arról, hogy elsőszülött kisfia, Marcika halálos beteg lett, amíg ő börtönben volt, két és fél évesen meg is halt.

– Már kómában volt, amikor kiengedtek hozzá. Most 12-én lett volna nyolc- éves. Minden évben egy szál virággal többet teszünk a sírjára, idén nyolcszálas koszorút vittünk neki – mondja Mónika könnyezve.

Az otthon, ahol beszélgetünk ugyanaz a ház, mint ahol 11 éve a tragédia történt. Mónika állítja, a mai napig kísértik az emlékei, amikor belép a szobába, ahol apja meghalt. Furcsa a sors: mégis annak kell örülnie, ha ebben a házban nevelheti fel a gyermekeit, hiszen anyagi gondjaik miatt utcára is kerülhetnek.

A fiatalasszonyt november 5-én helyezték feltételesen szabadlábra. Márciusban Áder Jánostól elnöki kegyelmet kapott.

– Erkölcsi bizonyítványom is van már, mégsem találok három gyerekkel munkát – mondja, majd hozzáteszi: képtelenek a hitel részleteit törleszteni, amit azért vettek fel, hogy a testvére jogos jussát a házból kifizessék.

– Havi kilencven­ezer forintból nevelünk három gyereket. Amíg én börtönben voltam, a férjem is elvesztette az állását. Kilátástalan, mi lesz velünk, mégis, amióta kegyelmet kaptam, itt bent – mutat a szívére – megnyugvás van.

A gyerekek közül egyedül férje első házasságából született kamasz fia tudja, hogy börtönben volt. Nyolcéves kislányuk és a Marcika halála után született ötesztendős Kevin úgy tudja, hogy édesanyjuk kórházban volt, ezért nem látták olyan sokáig.

– Kevin nagyon hasonlít Marcikára, de egyik gyerek nem pótolja a másikat – sóhajt Mónika.

Férje enyhíti nehéz sorsát

Kalmár Mónika férje mindvégig jelen van a beszélgetésnél, óvó tekintettel figyeli asszonyát. A végén csöndben hozzáteszi:

– Bocsánatot kértem a kisfiamtól, Marcikától, amikor kimentünk a sírjához. Kimondtam egy súlyos mondatot, azért… Sajnos hiába bánt, hogy ezt kimondtam, ma is ugyanazt gondolom. Egy életet adtunk egy éle-tért. Az, hogy Marcika meghalt, a mi büntetésünk Mónika apjának a haláláért.