Lezuhant egy szikláról, de egy bokor megmentette az életét. Stoppolás közben elütötték, motorral karambolozott, hegymászás közben kis híján kiszáradt. Ezzel együtt Molnár Zoltán imádja Indonéziát, bármikor visszamenne.
Az egri Eszterházy Károly Főiskola hallgatója, a 22 éves Molnár Zoltán egy művészeti ösztöndíjnak köszönhetően jutott ki Indonéziába.
A fotózást tanuló fiú muszlimnak füllentette magát, hogy jobban érvényesüljön, a jobb alkarján lévő tetoválást viszont titkolnia kellett, hiszen az iszlám törvényei szerint Allah megátkozza azt, aki tetoválást csináltat.
Ugyanakkor 192 centi magasságával és fehér bőrével mindenhol nagy feltűnést keltett.
Zoli az egyéves kint tartózkodása alatt több mint tizenkétezer kilométert stoppolt.
– Balira egy kamion tetején utaztam, amit egy 17 éves, jogosítvány nélküli fiú vezetett. Olyan utakon repesztett, ahol rettenetes szakadékok voltak az út mellett. Finoman szólva is izgalmas utazás volt, de ez az élmény hamar eltörpült azokhoz képest, ami még várt rám – magyarázta a Borsnak Zoli.
A fiatalember legkeményebb kalandját hegymászás közben élte át. – Egy 3800 méteres csúcsra akartam felkapaszkodni. Monszun idején ez állítólag tilos, de hát én akkor voltam ott, így nekivágtam. Két liter vízzel indultam útnak, kétezer méternél elfogyott a vizem.
Közben rám esteledett, a hőmérséklet pedig nagyot zuhant. Dideregtem, miközben kínzott a szomjúság. Reggelre már a párát nyalogattam a sátorlapról. Az eldobált flakonokból gyűjtöttem vizet, és azt ittam.
Hatvan méterre a csúcstól megcsúsztam egy sziklán, de mielőtt végleg elnyelt volna a mélység, egy bokorban még meg tudtam kapaszkodni. Lefelé menet egy vaddisznócsorda keresztezte az utam. Egy szál bicskával hadonásztam, magam sem tudom, hogy úsztam meg.
Aztán megpillantottam egy medvebocsot. Ám az idilli állapotnak hamar vége szakadt, amikor az anyja is feltűnt pár méterrel mögötte. Lefeküdtem, és halottnak tettettem magam. Nem történt percekig semmi, majd a medve helyett két fura alak kezdett el rázni. Kiderült, hogy fatolvajok voltak, ők vittek biztonságba.
Zoli folytatta volna útját, amikor egy kamion elsodorta, és az útszéli árokban kötött ki. – Két srác ápolt napokig, hogy rendbe jöjjek.
Aztán szereztem egy motort a barátommal, de azzal sem volt szerencsém: elénk hajtott egy autó. Átrepültünk rajta, de élve megúsztuk. Neki az álla szakadt fel, nekem a karom dagadt cipóra. Azon már nem is csodálkoztam, hogy a kórházban az alig vérző lábamat kezdték kezelni.
