Mikor halt meg Tito, és hova temették? Az egykori jugoszláv állam megteremtőjének és urának végnapjainak hivatalos krónikájából semmi sem igaz – derül ki a Szerb Televízió hamarosan bemutatásra kerülő dokumentumfilmjéből.
A nyolcvanas évek közepéig a világ második legnézettebb helyszíni tévéközvetítése, az amerikai űrhajósok Holdra szállása után Josip Broz Tito belgrádi temetése volt. Rögtön azután, hogy véget ért, a találgatások megkezdődtek: tényleg eltemették az elnököt? Tudniillik a tévénézők a teljes ceremóniát láthatták, kivéve a végét: a koporsó sírba helyezését a Virágházból már nem közvetítették. Az összeesküvés-elméletek gyártói szerint azért nem, mert nem is ott temették el. Mi több – állítják – a délszláv vezért nem akkor, 1980. május 8-án hantolták el, amikor a tévén százmilliók, a helyszínen pedig 127 ország legmagasabb, illetve magas rangú vezetői látták, hanem jóval korábban.
Mi történt január 5-én?
Az elnök „hivatalosan” 1980 május 4-én, délután 16 óra 4 perckor hunyt el. A temetés címmel a napokban készült el az a dokumentumfilm, amelyet a Szerb Televízió hamarosan bemutat, és Josip Broz életének utolsó titkáról rántja le a leplet.
– 1980. január 5-én késő este csörgött a szobámban a telefon. A Belgrádi Televízió akkori vezérigazgatója, Milan Vukosz hívott – meséli a filmben Moma Marinkovics a szerb királyi tévé egykor legnevesebb rendezője, aki nem is sejtette, hogy a legszigorúbb államtitkot hozzák majd a tudomására. A vezér irodájában már ott volt a televízió hírműsorainak főszerkesztője is, a ház előtt pedig sofőr várta őket, hogy azonnal a kormány épületébe szállítsa őket.
Éjféltájban értek az akkori jugoszláv miniszterelnök-helyettes, Dragoljub Sztavrev irodájába, aki azonnal közölte velük: a legszigorúbb államtitkot ismerik most meg, amiről soha, senkinek nem beszélhetnek.
– Tito elvtárs állapota válságos – közölte a politikus, majd nagy megdöbbenésükre belekezdett a temetés protokolljának részletezésébe. – 122 nappal az elhantolás előtt pontosan felvázolta nekünk a temetési menet vonulásának útirányát, azt is közölte, hogy a menet 11 órakor indul a parlamentből, s hogy az Uzsice utcai elnöki rezidencia Virágházában ér véget. A kormányfőhelyettes azt is értésünkre adta, hogy nem kell izgulni, a hadsereg gondoskodik mindenről, a kormány pedig majd közli velünk, hogy „mikor halt meg Tito” – meséli a filmben a rendező.
Milosevicsék tudták
Sztavrev ezt követően egy páncélszekrényből elővette Tito végső nyughelyének tervrajzát, sőt a tévéseknek papírt adott, hogy felvázolják a részleteket. A rendező a rajzon négy tévékamera és a közvetítőkocsi bejelölt helyére is felfigyelt, s a politikusnak azonnal elmagyarázta, hogy kell egy tartalék közvetítőkocsi is, hisz megtörténhet, hogy az első elromlik. Megjegyzései voltak a bejelölt kamerahelyekre is, de a részleteket akkor nem beszélték meg, azt egy későbbi időpontra hagyták. A rendezőt akkor kiküldték a szobából, s főnökei pár perccel később jöttek ki az irodából.
Hajnali kettőkor értek vissza a televízió épületébe. De a rendező nem mehetett haza. Reggel nyolcig el kellett készítenie a temetés közvetítésének pontos tervét. Dusan Mitevics főszerkesztő – bő tíz évvel később már tévévezérként a milosevicsi szerb háborús propaganda „Göbbelse” – elmagyarázta neki, hogy az „eseményig” csak napok vannak hátra. Így aztán a terv reggelre már kész is volt. Az út mentén tíz közvetítőkocsit és negyven kamerát kellett hozzá biztosítani, plusz még hármat: egyet a menetet levegőből kísérő helikopterbe, egyet a Belgrád feletti Kalemegdán-hegyre, egyet pedig a parlamenttel szomszédos Belgrádi Televízió épületének tetejére. Ehhez persze a jugoszláv fővárosban nem volt elegendő technika, ezért már másnap Zágrábból, Titográdból, Szkopjéből, Szarajevóból és Ljubljanából is kértek póteszközöket.
– Akinek tudnia kellett róla, a „vészhelyzetből” sejthette: az öreg már elment – meséli a filmben a rendező
Levadászott gyilkosok
Hogy aztán január ötödikétől mi tartott egészen május nyolcadikáig, arról bizonyosat már nem sokan tudnak, ám azok alighanem örökké hallgatni fognak. Igaz, történhetnekmég csodák. Például olyan is, amiről egy, a Tito életét kutató szlovén történész, Joze Pirjavec szintén a közelmúltban értekezett: nem kizárt, hogy Sztálin halálához is köze volt a néhai jugoszláv vezérnek. A történész moszkvai kutatásai során jutott erre a felfedezésre. Mint ismert, Sztálin halálakor hasonló tüneteket mutatott, mint korábban Lenin. Akivel viszont egyesek szerint ő végzett ciánnal. Nos, levéltári adatok vannak arról, hogy halála napján a kabinetjében talált levelek között volt egy Titótól is. Ez állt benne: „Elvtárs, elegem van a bérgyilkosaidból! Ötöt már levadásztunk, ne próbálj többet rám küldeni! Én csak egyet fogok, de annyi elég lesz! Tito”
