Gyűjteményét választotta neje helyett Dezső

Kardos Dezső előbb mondott nemet nejének, aki válaszút elé állította, minthogy lemondott volna szenvedélyéről.

A férfi harmincezer autogramot gyűjtött össze, van, amit milliókért vettek volna meg tőle, de nem adta.

– Lehet, hogy nagy üzlet volna, de nekem ezek a dedikált képek a személyes élményekről szólnak, nem a pénzről – meséli a Borsnak Dezső, akinél már az előszobát dedikált képek és relikviák borítják. Bent 8–10 ezer darabos, sztárokkal közös fotógyűjtemény, mázsányi auto-gram és dedikált csecsebecse lapul, kategóriákba rendezve. A férfi húsz év alatt átlagosan napi négy aláírást gyűjtött.

– Van, hogy heti egy, a Sziget Fesztivál idején heti száz autogram is összejöhet. Csak személyes találkozók során szerzett aláírásokat gyűjtök, azokat is csak emberi léptékű hírességektől, akik közt színészek, sportolók, zenészek és politikusok egyaránt szerepelnek, celebek viszont nem. Akár Münchenig is elmegyek egy aláírásért, de a többséget itthon vadásztam le. Ezért nincs még Obama-kézjegyem, Clinton-autogramom viszont van – meséli, miközben lekapja a volt amerikai elnök dedikált kötetét a polcról, ahol csak aláírt könyvek sorakoznak.

Dedikált nagylemezgyűjteményében ugyanúgy akad Queen és Clayderman-korong is. – Richard Claydermannal többször is találkoztam, legutóbb már ő köszönt rám, és a nevemre is emlékezett – sztorizik a gyűjtő, aki napi egy-két órát foglalkozik a hobbijával, és mindig felkészül „áldozatából”.

– Felszolgálómúltam révén több szállodai kapcsolat is segít a zsákmányszerzésben, de talpraesettség, alázat és türelem is kell a hobbimhoz. Carlos Santanára összesen huszonegy órát vártam, míg meglett az aláírása, Tony Curtis pedig nem csak a cowboykalapját adta nekem, de egy közös fotó is készült – emlékszik vissza a férfi.