Különleges táborok várják a vakációzó gyerekeket: az egyikben vezényszóra kelnek, fekszenek, masíroznak és „gépfegyverrel” háborúznak, a másikban idegenekkel barátkoznak.
Éberen figyelő gyerekek várják az érkezőket Mogyoródon, az ország egyetlen katonai gyermektáborában. A kapuban ácsorgó kisfiúkon már hajnalban katonai sapka, egyenruha feszül, kezükben működésképtelen, de amúgy az eredetivel pontosan megegyező fegyvert tartanak.
Nagy a fegyelem
A kis katonák komolyan veszik feladatukat: csak gondos ellenőrzés és szabályszerű szalutálás után engedik be a vendégeket. Nem csoda: a vezetőtől megtudjuk, hogy a táborban minden pontosan megegyezik a sorkatonai körülményekkel. A gyerekek öt óra ötven perckor kelnek, majd kiképzés várja őket: lőnek, gránátot dobnak, gáztámadást és riadókat játszanak el. A tábor is hű mása egy eredetinek: a fiatalok sátrakban laknak, tábori ágyakon fekszenek, éjjeli őrszolgálatot adnak. Itt mindent vezényszóra tesznek, még az étkezést, a kelést és a fekvést is, egész nap egyenruhában, éberen várják a feladatokat. A fegyelem szinte tapintható: a fiúk és a hat lány még a testtartásán is csak akkor lazít, amikor engedélyt kap rá. Közel negyven, 10–24 éves vesz részt a kemény kiképzésen.
Hivatássá vált
A legfiatalabb táborozó, a tízéves Wiszam nagyon élvezi a kemény katonalétet.
– Anyukámmal az interneten láttuk a tábor hirdetését – meséli mosolyogva a kisfiú. – Mivel az unokatestvéremmel szeretünk katonásdit játszani, rögtön el akartunk jönni. Most itt vagyunk, és nagyon tetszik, már várom, hogy vizsgát tehessek – teszi hozzá büszkén. Lilla most 24 éves, rendszeresen visszajár.
– Már fiatalon a katonaság felé húzott a szívem, de a szüleim ellenezték. Amikor az utolsó napon megláttak, elfogadták, hogy ez az életem – mondja határozottan a fiatal lány, aki régészeti tanulmányait hagyta félbe a katonáskodás miatt. – Azóta visszajárok táborozni, nagyon sokat tanultam, megismertem a fegyelmet és a bajtársiasságot. Most fegyverműszerésznek tanulok, már állásajánlatot is kaptam.
Fáj a rombolás
A CISV (Children's International Summer Villages) eszméje ezzel szemben a barátság és a megértés, táborukban a gyerekek a békére és a szeretetre tréningeznek. Júliusban kilenc országból negyven 15 éves gyerek érkezik vezetőivel Budapestre.
– Teljesen független, politika- és vallásmentes szervezet a miénk, amelyben önkéntesek dolgoznak. Alapjait egy amerikai pszichológusnő találta ki, aki szerint ha békésebb, jobb világot szeretnénk, azt már gyermekkorban meg kell alapozni – magyarázza a szervezet egyik munkatársa, Czencz Dóra. Programjaikban néha kemény példákkal mutatják meg a fiataloknak a rombolás és a háború hatásait. – Az egyik feladat, hogy a csoport felépít valamit, egy saját világot, később ezt háború címszóval leromboljuk. Ez fáj, de beszélgetéseken, szakemberek segítségével dolgozzuk fel velük a történteket, és ennek révén megértik, milyen szörnyű és káros a rombolás. Szeretnénk, ha megtanulnák: ami egyszer elpusztult, nem lehet visszahozni. Játékokkal próbáljuk megértetni velük a béke szeretetét, egymás és a nemzetek elfogadását, a kultúrák közötti összefogást.
Mindkettő lehet jó
Sokan úgy gondolják, a katonai tábor agresszióra nevel, de a pszichológus szerint inkább fegyelemre tanít, ha jól csinálják.
– Sok családban eltűntek azok a szabályok és hierarchia, ami annak idején kapaszkodót nyújtott. A szülők gyakran időhiány vagy rosszul értelmezett liberalizmus miatt már nem állítanak korlátokat a gyerekeknek, akik emiatt elbizonytalanodnak. Ez pedig félelmet és agressziót szül – szögezi le dr. Jaczkó Tímea pszichológus. – A családban kellene megtanulni a konfliktuskezelés és a lazítás módszereit, de a tábor is segíthet a mintaadásban. Sok iskolában elfojtják az agressziót, ami káros. Mindkét tábortípus alkalmas lehet arra, hogy a gyerekek megtanuljanak bánni az érzelmeikkel, tisztelni és segíteni egymást. Az együttműködést szorgalmazó táborból sokat profitálhatnak a résztvevők.
