Imaházban prédikál Imre, az ollós gyilkos

Az emberek hajlamosak rá, hogy örökre leírják a megtévedteket. Gonosztevő, javíthatatlan gazember – ilyen jelzőkkel bélyegzik meg azokat, akik bűnt követtek el. A Kápolnán élő Szűcs Imre története az élő cáfolata annak az előítéletnek, hogy egy börtönlakóból már soha az életben nem válhat becsületes polgár.

Ollót vágott munkaadójába

Imre pokoljárása 1989. május 24-én vette kezdetét. A szobafestőként dolgozó férfi egy ollóval agyonszúrta idős munkaadóját.

– Alkoholista voltam, a gyilkosság napján is sokat ittam, részegen mentem a bácsihoz, hogy a fizetésemet követeljem – idézi fel Imre a szörnyű pillanatokat. – Ő azt állította, hogy már rég kifizette a társaimat. Mondtam neki, hogy én erről mit sem tudok, összevesztünk, a bácsi kifelé taszigált a lakásából. A dulakodás közben felkapott egy ollót, amit én kicsavartam a kezéből és beleszúrtam. Az ital miatt az egészre homályosan emlékszem, és most már hiába mondom, hogy ezerszer megbántam, ez a bácsit már nem támasztja fel soha – mereng Imre, akit a bíróság életfogytig tartó – az akkori jogszabályok szerint ez húsz évet jelentett – börtönre ítélt.

Megszabadult bűnei terhétől

– Huszonöt évesen az ország legkeményebb börtönébe, a szegedi Csillagba kerültem. Az idő ott nagyon lassan telik, sosem tervezgettem a jövőt, mindig csak azt mondogattam magamnak: túl kell élned ezt a napot. 1996. június 6-án, a születésnapomon jutottam el a mélypontra. Végezni akartam magammal. Egy rabtársam tartott vissza, Istenről beszélt nekem, én pedig hangos zokogásban törtem ki. Megszabadultam a bűneim terhétől. Másnap elkezdtem olvasni a Bibliát, és az életem gyökeresen megváltozott. 2000. április 4-én szabadultam, mindennap imádsággal kelek és azzal is fekszem. Csatlakoztam a Magyar Pünkösdi Egyházhoz, a prédikátoruk vagyok, esetenként harminc-negyven embernek hirdetem az igét. Többek között a megbocsátásról. Boldog az az ember, akinek bűnei megbocsátást nyertek. De mindenkit figyelmeztetek arra is, hogy az ördög ordító oroszlánként jár-kel, és figyeli, hogy kit nyeljen el – emeli fel mutatóujját a prédikátor. Imre most nős, boldog édesapa, és szabadulása óta becsületesen él.

Margitkát a rabok „védőszentként” tisztelik

Csuka Tamásné – a rabok egyszerűen csak Margit néninek hívják – börtönlelkész szerint nem Szűcs Imre az egyetlen jó példa a sikeres újrakezdésre.

– Számos esetet tudnék felsorolni, éppen ezért nem szabad előítélettel szemlélni egyetlen embert sem, aki az újrakezdésért harcol – vélekedik Margitka, aki 1989-től missziósként járt a fegyintézetekbe, majd 2000-től főállású börtönlelkészként tevékenykedik a váci börtönben. – Alkalmanként nyolc-tíz órát is eltöltök az elítéltek között, alaposan kiismertem már ezt a világot. Persze léteznek olyan emberek, akiken tényleg nem lehet segíteni, de tapasztalatom szerint a legkeményebb bűnözőkből is elő lehet hozni a jó oldalukat. Néha a pszichológusuk vagyok, néha az anyjuk az anyjuk helyett, a lényeg, hogy én mindig meghallgatom őket. Úgy látom, hogy a hit sokukon segíthet. A legtöbben eleinte csak azért járnak a vallási körletbe, hogy közösségben legyenek, a haverjaikkal találkozhassanak, üzleteljenek. Később viszont többen valóban megtérnek, és úgy mennek vissza a szabad életbe, hogy a társadalom számára hasznos emberként folytathatják az életüket.

Hátrányból indultak

Szalai Tímea, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szóvivője lapunknak elmondta: az ismételt bűnelkövetés előfordulási aránya a fogva tartottak között körülbelül 55 százalék. Nemek szerint nem egyforma a visszaesők aránya: a nők eleve sokkal ritkábban követnek el bűncselekményt, mint a férfiak.

A kriminológusok szerint a visszaesők többsége gyerekként hátránnyal indult az életbe, családi és anyagi körülményeikből, pszichés állapotukból fakadóan jelölődött ki számukra a bűnözői életforma. Az ismételt bűnelkövetés általában a szabadulás után négy éven belül bekövetkezik. Kevésbé jellemző a bűnismétlés a közlekedési bűncselekmények miatt elítéltekre.