Lélekjelenlét

Olvastam a hírt, hogy egy kisgyerek szoptatás közben valószínűleg félrenyelt, és majdnem megfulladt. A szülők megőrizték a lélekjelenlétüket, hívták a mentőket, és a kapott elsősegélynyújtó tanácsok segítségével megoldották a bajt. Mire a mentő kiért, már túl voltak a nehezén. Egy barátom története jutott erről az eszembe. Ez még akkor történt, amikor voltak komoly telek, hogy nem kellett külföldre utazni, hogy havat lásson az ember. A hétvégi programok között nem volt vitás, hogy ha az embernek van egy kisgyereke, akkor bele kell férnie egy kis szánkózásnak is. A Normafa nemcsak felkapott helyt, de a szánkópályája is csodálatos. Az apuka tapasztalatlan volt, ko­rábban ilyen hosszú pályán még soha nem csúszott le. Maga elé ültette a fiát, és hajrá. Arra azonban nem számított, hogy a szánkót a pálya végén le is kell fékezni. Egyre megállíthatatlanabbul közeledett egy fa. Az ütközés elkerülhetetlen volt, és úrrá lett a halálfélelem. Eb­ben a pillanatban súgott az őrangyal: boríts! Megúszták a tragédiát. Segített az őrangyal, de csak a lélek jelenléte kevés lett volna, kellett az ember lélekjelenléte is.

Kapcsolódó cikkünk ide kattintva olvasható.