Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

A hiányzók egy részét soha nem képezte ki a magyar iskola, más részüket igen, de ők már egy másik országban dolgoznak, sokkal több fizetésért. Ugyanakkor él itt több mint egymillió polgártársunk képzettség, munkatapasztalatok nélkül, rossz egészséggel, akiknek a foglalkoztatására az idő előrehaladtával egyre kisebb az esély. A szegénység mélyülése és a rossz oktatás miatt számuk nem csökken. Ők évtizedek múlva is az adókból fognak élni, akár közmunkának, akár segélynek hívják azt.

Aki itt dolgozik, annak megalázóan kicsi a fizetése. Félmillióan már el is mentek, és ez a mindenki előtt nyitva álló lehetőség hatalmas nyomás a hazai gazdaságra. Több pénzt kellene adni a kőművesnek, mert megy Németországba, a pincérnek, a szakácsnak, a tanárnak, az orvosnak, mert már nem üres fenyegetés, hogy lelép. De mi­ből? Megtermeli a több bért az az üzem, amely milliókat veszít az ósdi technikán, bürokrácián, a mérhetetlen korrupción, az ország rossz hírén, a rossz egészségügy miatt folyton beteg munkásokon, az ócska törvényeken?

A kormány dicsekszik, hogy évente 4 százalékkal nőnek a bérek. Csak közben nem nő a munka hozadéka. A német munkás egy óra alatt hússzor több értéket állít elő, mint egy ma­gyar, és kevesebbet dolgozik. Mert képzettebb, jobb a szerszáma, tisztább a környezete, jobban kiszolgálják, szervezettebb a munka. Nálunk így minden béremelésre adott forint csak a veszteséget növeli. Így nincs miből növekedni, tehát nem lesz pénz a jobb fizetésre!

Ha nem adunk több pénzt a munkásnak, elmegy. Ha úgy emelünk neki, hogy közben nem termel többet, lejjebb csúszunk a gödörbe. Igazi csapda!