Vélemény: pró és kontra

Holdkóros

Amatőr futóként meg tudom becsülni a kétszázadik helyet is. Hát még a tizenharmadikat! Eddig tizenketten jártak a Holdon, s abban reménykedtem, én leszek a következő. Erre kiderül, hogy ma már technikailag sem megoldható, ami 1969-ben és utána évekig az volt…

Pedig micsoda élmény lehetne! Életre szóló kaland, a kisebb tömegvonzás miatt hatalmas ugrálás a kráterek között, és a csodálatos Földfelkelte megtekintése! Odafentről nem látszanak a háborúk, a katasztrófák, nem hallatszik kormány és ellenzék veszekedése, nem esem kísértésbe, hogy valamelyik kertévé legújabb és legszenzációsabb celebshow-ját megnézzem, és nincs munkahelyi stressz sem.

Ha meg odafent is így fantáziálgatnék, legfeljebb rám szólnának: ne álmodozz, Földkóros!

Maradok

Utazni jó. A zötyögés, repülés, nem alvás, csomagolás nem az, de mert olyankor imádom a nyüzsgést, magamba szívni az idegen hely levegőjét, figyelni a különös szokásokat, kóstolni fura kajákat, műemlékekért róni az utcákat, legyűröm magamban az összes rossz érzést. Igyekszem laza lenni, és csak arra gondolni, mi minden vár rám. A Holdon például – igaz, rossz érzés lesz, hogy senki nem vár, de – szép, szürke homok van és nem fúj az a randa, metsző földi szél. Helyi ízorgiára persze nem számítok, és hamar végzünk a tubusos kajákkal is, de nem kell folyton zabálni. Na jó, nem valami buja a növényzet, de legalább csúszómászóktól nem kell tartanom. Ott van aztán az a nyugtató, mondhatni siket csend – megfizethetetlen! Menjen, aki akar!

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják.