Vélemény: Tízezer perc

Minden mondata úgy kezdődik, hogy neki nincs joga sürgetni a magas bíróságot, meg alkotmányos berendezkedés, de ez csak színjáték. Orbán nagyon is tisztában van azzal, hogy egy valóban alkotmányos alapokon álló országban ő mint miniszterelnök meg sem szólalhatna a másik hatalmi ág ügyeiben. Csakhogy őt ez már nem érdekli. Túl van régen azon, hogy bármi jelentőséget is tulajdonítson a polgári demokráciák lényegét adó hatalommegosztásnak, a hatalmi ágak szétválasztásának, a demokratikus súlyoknak és ellensúlyoknak.

Jogász létére már a jog tisztelete is elszállt belőle. Ő már nem a jog uralmát képviseli, hanem az igazságért harcol. Azt viszont, hogy mi az igazság, szereti ő megmondani. Utat mutatott már a valutakölcsön ügyében is. Amikor az egyik bíróság a banknak adott igazat, nyilvánosan elmondta a testületet mindenféle népellenes, bankbérenc pernahajdernek.

Most is kapna a Kúria hideget és meleget tőle, ha nem az ő ízlése szerint mondaná ki az „emberek igazságát”.

Pedig semmi szüksége Orbánnak a bírósági pepecselésre! Hozhat a Kúria olyan jogegységi döntést, amilyet akar, úgyis az fog történni, amit ő akar. Ha nem tetszik neki az ítélet, másnap a parlamentben átíratja azt a törvényt, amire a bírók hivatkoztak. Ha az sem elég, akkor az új törvényt beleíratja a gránitszilárdságú Alaptörvénybe. Oszt jónapot!

A jog uralmára hivatkozók, az ajvékoló értelmiségiek meg mehetnek Kukutyinba zabot hegyezni. És az nagyon fog tetszeni az istenadta népnek, amely észre sem veszi, hogy Viktor pont ezzel lopja el tőle az utolsó, még őt védő jogokat. De mit is kezdene jogaival az a nép, amely nem tudja, mi a szabadság?!