

Kevesen tudják, de a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület létrehozott egy igen hasznos térképet a kétéltűek és hüllők – köztük természetesen a mérges kígyók – természetvédelmi célú térképezésére, illetve elterjedésük pontos felmérésére, mert – mint mondják – minden egyes faj számít.

Erre a térképre mindenki felvezetheti a saját észleléseit, amellyel elősegítheti a Kárpát-medence különböző fajainak védelmét.
Fontos tudni, hogy Magyarország valamennyi kétéltű- és hüllőfaja védett, ami azt jelenti, hogy egyedeiknek zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása tilos! (1996. évi LIII. törvény)
E törvény szerint pedig megfigyelésük is csak bizonyos keretek között lehetséges, az egyedek és környezetük minimális zavarásával, és még az egyesület számára történő adatgyűjtés sem mentesít senkit a vonatkozó jogszabályok alól!

A természetjáróknak köszönhetően év végére általában egész sok észlelés összegyűlik e térképen, így kiderült, hogy a ritkább rákosi vipera (más néven parlagi, vagy rákosréti vipera) ugyan nem, azonban a valamivel erősebb mérgű keresztes vipera két helyen is a túrázók elé került, így például Sátoraljaújhelyen, valamint a szlovákiai Zsolnán.
Magyarország két mérges kígyó fajáról azonban érdemes tudni, hogy mérgük alacsony toxicitású, és csak egyikük, a keresztes vipera marása végződhet halállal, de ez is csak nagyon ritkán. Az utolsó hazai halálos kimenetelű kígyómarás 2001-ben történt, de az elmúlt 60 esztendőben is mindössze két esetet jegyeztek fel.
Alaki eltéréseik miatt könnyen megkülönböztethetők az egyébként teljesen ártalmatlan, sőt, kimondottan hasznos siklóktól: amíg utóbbiak másfél, esetenként a két méteres hosszt is elérhetik, a viperák rövid testhosszukról azonosíthatók fel: a keresztes vipera általában egy méter hosszú, míg a rákosi vipera nála is rövidebb, legfeljebb 40-50 centiméter hosszúra nő meg.

A siklók és a mérges kígyók közti különbséget a fejük formája, illetve a pupillájuk alapján is megfigyelhetjük. A siklók feje kerekdedebb, pupillájuk pedig kerek, míg a mérges kígyók feje háromszög alakú, pupillájuk pedig hosszúkás, pálcikaszerű.
Mindkét hazai viperafaj fokozottan védett, s bár a keresztes vipera természetvédelmi státuszát tekintve nem fenyegetett, a nála ritkább rákosi vipera veszélyeztetett faj. Előbbi természetvédelmi értéke 250 000 Ft, utóbbié pedig 1 000 000 Ft.
A térkép szerint hazai viszonylatban egyébként jó pár fali gyík, vízisikló, kaszpi haragossikló, rézsikló és erdei sikló is felbukkant idén, Sumony környékén pedig egy ritkaság számba menő dunai tarajosgőtét is feljegyeztek, amelyből az évben mindössze tizenhatot regisztráltak az egész ország területén.

A Magyarországon leggyakrabban előforduló őshonos siklók – vízisikló, rézsikló, kockás sikló, erdei sikló – teljesen veszélytelenek az emberre, illetve a háziállatokra is, mégis sok esetben félelmet kelt megjelenésük.
A Magyarországon előforduló siklófélék természeti értéke 25 000, illetve 50 000 Ft, míg a haragossiklóé (ez a faj hivatalosan a kaszpi haragossikló) 500 000 Ft. Vigyázzunk rájuk!
Az alábbi videóból pedig azt is megtudod, mit tegyél, ha viperával találkozol:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.