
Hunyd be a szemed, és képzeld el, ahogy beleharapsz a világ egyik legfinomabb édességébe: képzeld magad elé, ahogy az ízek lassan szétolvadnak a szádban, ahogy birtokba veszik az ízlelőbimbóidat: a dió, a pisztácia, a vékony, mégis ropogós tésztarétegek, és a lágy szirup. Ne, még ne nyisd ki a szemed! Ha tovább gondolod, már lelki szemeid előtt megjelennek az isztambuli bazárok, a buja, egzotikus kertek, vagy Gaziantep, a baklava őshazájának desszertektől illatozó cukrászatai.

Noha a baklava, ez a 40 hajszálvékony tésztalapból, pirított dióból, vagy pisztáciából, és a minden réteget átjáró selymes szirupból készült desszert az ország délkeleti részén található ősi városból, Gaziantepből ered, gyorsan meghódította az egész Oszmán Birodalmat, ahol azonnal a szultánok ünnepi fogásainak koronája, mára pedig a vendégszeretet szimbóluma is lett.
A baklava története a török yufka-készítésben gyökerezik, amelyet az idők során az UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségeként (ahogyan például az eszpresszó is, amit mi magyarok éppen a törököktől vettünk át a XVII. században) ismert el. A yufkát, ezt az élesztő nélküli süteményt az udvari cukrászmesterek rózsaszirom vékonyságúra nyújtották, az egyes lapok között vajjal kenegették, majd magokkal szórták meg, majd fatüzelésű kemencékben lassú tűzön megsütötték.

Törökország legfinomabb baklavái máig Gaziantepben készülnek, ahol az áttetszően vékonyra nyújtott tészta közé híres Antep pisztácia és helyben készült vaj kerül. Ezután aranybarnára sütik, végül lassan, komótosan meglocsolják a sziruppal, hogy a sütemény minden rétegét egyenletesen itassa át ízorgiájával. A tökéletes baklava kívül roppanós, belül omlós, édes, de sohasem geil – Gaziantepben pedig, ahol a baklavakészítést már művészetté nemesítették, csak ilyenek készülnek.
Nem véletlen, hogy a város, ahonnan az első török termék származik, amely az Európai Unió oltalom alatt álló eredetmegjelölését elnyerte, a gasztronómia területén mára az UNESCO Kreatív Városok Hálózatának tagja lett.
Noha a baklava Törökország tradicionális édessége, mára ezernyiféle változatban készítik országszerte; egyeseket a formájukról, másokat a hozzávalóikról lehet felismerni. Így aztán találkozhatunk répaszelet (havuç dilim), kagyló (midye), vagy fülemüle fészke (bülbül yuvası) formájú desszertekkel, vagy éppen az alapanyagaikban különböző desszertekkel.

A şöbiyet baklava tejszínnel (kaymak) és dióval készül, a sütlü nuriye („tejes ragyogás”) szirup helyett tejjel, míg a kuru baklavához kevesebb szirupot használnak, ez utóbbi azok kedvence lehet, akik a roppanósabb textúrát kedvelik. Törökország-szerte kedveltek még a fıstık sarma (pisztáciatekercs) és a ceviz sarma (diótekercs) baklavák is, amelyeket aprított magvakkal töltenek meg bőségesen.
Napjaink legnagyobb kedvence pedig a hideg baklava, amelyet kevesebb sziruppal, tejjel és csokoládéval készítenek, és akár egy törökországi utazás vásárfiájának is ideális. Bár a baklava egykor az uralkodói fényűzés és magas fokú szakértelem szinonimája volt, ma minden családi asztalnál ott van.
Ha te is szeretnél baklavát készíteni, nézd meg ezt a videót:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.