
Ma a turizmus milliók hivatása, hobbija vagy éppen menekülési útvonala az Excel-táblák elől. De ez az iparággá nőtt örömkeresés nem tegnap kezdődött. Az ember mindig is szeretett úton lenni – eleinte inkább kényszerből, aztán kíváncsiságból, később meg Thomas Cook miatt. De ne szaladjunk ennyire előre. A turizmus története számos titkot rejt, ismerd meg, hogyan vált a ma népszerű nyaralás, világjárás tömegek számára elérhető élményforrássá, relaxációs lehetőséggé, hobbivá.

A történelem hajnalán az emberek nem vágyból utaztak, hanem éhség, háború vagy túlélési ösztön hajtotta őket. De az ókori görögök és rómaiak már feltalálták a kulturális kirándulás műfaját. Az ifjú athéni nemesek Delphoiba és Olümpiába mentek filozófiát tanulni – vagy legalább úgy tenni, mintha. Rómában pedig a tehetősek Baiae tengerparti üdülőjébe jártak, ahol több volt a fürdő, mint ma a wellness-hotelekben.

Már ekkor megjelent az utazás kedvtelési célja: építészeti csodák, vallási kultuszhelyek, színházi ünnepek vonzották a kíváncsiakat. És ne feledjük: az antik világban már működtek fogadók, hajójáratok, sőt térképek – egyelőre Google nélkül.

A középkorban a „leisure travel” szinonimája a zarándoklat volt – nem kis bátorság kellett hozzá. Az emberek hónapokig gyalogoltak Rómáig, Santiago de Composteláig vagy éppen Jeruzsálemig, hogy megváltást vagy gyógyulást reméljenek. Közben pedig megismerték Európát, és annak poros, rablóktól hemzsegő útjait.

A szent helyek mellett kialakult a „zarándokipar”: fogadók, kórházak, út menti kápolnák szolgálták a fáradt vándorokat. Az észak-spanyolországi El Camino ma is hiteles bepillantást enged a középkori zarándoklatok pillanataiba - még ha modern köntösbe öltöztetve is. A vallásos cél ugyan elsődleges volt, de a zarándoklat egyfajta korabeli közösségi élmény is lett.

A XVII–XVIII. században a nyugat-európai ifjú nemesek szüleik támogatásával (és pénzével) bejárták a kontinenst, hogy művelődjenek, tapasztalatot gyűjtsenek – és néha persze botrányokat is. Ez volt a Grand Tour kora. A tipikus útvonal Franciaországon, Németalföldön, Olaszországon és Görögországon át vezetett, és évekig is eltarthatott.

A Grand Tour nemcsak az egyén fejlődését szolgálta, de felpörgette az első luxusorientált vendéglátást is: elegáns szálláshelyek, idegenvezetők, bérkocsik jelentek meg – és lassan körvonalazódott az a turizmus, amit ma már iparágként ismerünk.

A XIX. században az ipari forradalom új korszakot nyitott. A vasutak és gőzhajók robbanásszerű elterjedése a középosztály számára is lehetővé tette az utazást. A vonatjegy lett a társadalmi mobilitás szimbóluma – szó szerint.

Ekkor született meg a modern tömegturizmus előképe. A tehetősebbek a francia Riviérán vagy az Alpokban hűsöltek, a többiek Brightonban és Baden-Badenben próbálták ki a gyógyvizek csodáit. A turizmus iparággá válását pedig egy név fémjelzi: Thomas Cook, aki 1841-ben megszervezte az első csoportos kirándulást, megalapította a világ első utazási irodáját, és bevezette a „minden egyben” csomagáras utazást. Innen már csak egy katalógusnyi ugrás a charterjárat.

A XX. század első felében az autóbusz, a személygépkocsi, majd a repülőgép tömeges elterjedése alapjaiban változtatta meg az utazást. A II. világháború után beköszöntött a charterkorszak, fizetett szabadsággal, munkásüdülőkkel és növekvő jóléttel. A tengerparti nyaralás tömegigénnyé vált – és megjelent a „2 hét Riminiben = feltöltődés” hiedelme.

A '70-es évek energiaválsága ugyan megtorpanást okozott, de közben elindult a szállodaláncok és utazási irodák globalizációja. Megjelentek az első tematikus parkok, síparadicsomok, egészségturizmus, és az aktív kikapcsolódás lett a sláger.
A XXI. század utazója repjegyet mobilon vesz, szállást influenszerajánlásra választ, élményeit posztolja, és igyekszik mindezt „fenntarthatóan” tenni. Az olcsó légitársaságok, az alternatív szálláshelyek és a DIY-turizmus térnyerésével az utazás sosem volt ennyire rugalmas – és ennyire tömeges.

Ugyanakkor az iparág kénytelen szembenézni a saját árnyoldalaival: túlturizmus, környezeti terhelés, kulturális „giccstermelés”. A jövő turizmusát nemcsak a célállomások határozzák meg, hanem az is, hogyan és miért utazunk, illetve hogy marad-e még mit megnézni.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.