Habos korsók, bajor életérzés és fergeteges mulatság – Ez az Oktoberfest, a világ legnagyobb sörünnepe

Ha van fesztivál, amely egyszerre testesíti meg a bajor életérzést, a történelem és a hagyományok iránti tiszteletet, valamin a vidám, közösségi ünneplést, az bizony az Oktoberfest. Minden ősszel milliók érkeznek München szívébe a világ minden tájáról, hogy együtt emeljék poharukat és koccintsanak a hagyományos sörsátrakban, a rezesbandák dallamaira.

Az Oktoberfest kezdetei: királyi esküvőből világhírű fesztivál

Az Oktoberfest története 1810-ben kezdődött, amikor Lajos bajor koronaherceg és Terézia szász–hildburghauseni hercegnő házasságát hatalmas népünnepéllyel koronázták meg. Az esküvő után München lakói egy mezőn gyűltek össze lóversenyt nézni – innen kapta nevét a mai Theresienwiese, az Oktoberfest központi helyszíne. A rendezvény akkora sikert aratott, hogy a következő évben újra megtartották, immár több vásári és gasztronómiai elemmel, és a hagyomány azóta is töretlen.

Az elmúlt több mint kétszáz év során az Oktoberfest sokat változott: a lóversenyek helyét a sörsátrak vették át, a királyi pompa pedig népi hangulatba fordult, de a fesztivál magja – a közösségi együttlét, az evés-ivás öröme – mit sem változott.

Dirndl és Lederhosen: az elmaradhatatan bajor viseletek

Az Oktoberfest egyik legkülönlegesebb látványa a hagyományos bajor viselet, amelyet a helyiek és a turisták egyaránt büszkén öltenek magukra. A nők klasszikus ruhája a dirndl, amely egy fűzős mellényből, fehér blúzból és színes, gyakran virágmintás szoknyából áll. A kötény kötésének helye üzenetértékű: ha valaki a bal oldalra köti, az hajadon, a jobb oldal pedig azt jelzi, hogy a hölgy már foglalt.

A férfiak ikonikus viselete a praktikus, tartós lederhosen, a bőrnadrág, amely a bajor hagyományok szimbóluma. A mellé viselt hímzett nadrágtartó, a kockás ing és a kalap (rajta tollal vagy apró díszekkel) mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Theresienwiese igazi élő néprajzi múzeummá változzon.

Sörsátrak, koccintások és felejthetetlen hangulat

Az Oktoberfest szíve a sörsátor. Összesen 14 nagy és több mint 20 kisebb sátor várja a vendégeket, mindegyik saját hangulattal, díszítéssel és specialitással. A legismertebb a Hofbräu-Festzelt, ahol akár 10 000 ember is koccinthat egyszerre, de a kisebb sátrakban meghittebb, családiasabb légkör uralkodik.

A sört kizárólag München határain belül működő tradicionális sörfőzdék szállíthatják, és minden korsó (Maß) pontosan 1 literes. A sör mellé elmaradhatatlan a bajor konyha: a hatalmas perecek (Brezn), a ropogós csülök (Schweinshaxe), a sült kolbászok (Würstl), valamint az ikonikus sült csirke (Hendl). Az édesszájúak sem maradnak hoppon: a mézeskalácsszívek (Lebkuchenherzen) ajándékként is népszerűek.

A sátrakban nemcsak sör folyik, hanem élő zene is: rezesbandák és bajor népdalok teremtik meg azt a semmihez sem fogható hangulatot, amelytől minden vendég részese lesz a közös ünnepnek.

Hagyomány és modernitás

De vajon miben rejlik az Oktoberfest titka? Miközben őrzi több mint kétszáz éves hagyományait, folyamatosan alkalmazkodik a modern kor igényeihez. A fesztiválon ma már családi napokat is tartanak, vidámpark-szerű élmények várják a gyerekeket, a környezetvédelem és a fenntarthatóság pedig egyre nagyobb szerepet kap.

Mindezek mellett a fesztivál mégis megőrizte azt, amiért az emberek újra és újra visszatérnek: az önfeledt közösségi élményt, a koccintás örömét és a bajor vendégszeretetet.

A sörfőzdék világa

Ahhoz, hogy igazán megértsük, miért különleges az Oktoberfest söre, nemcsak Münchenben érdemes körülnézni. A bajor sörfőzési hagyományok mára messze túlnőttek Németország határain, és Magyarországon is találkozhatunk olyan mesterekkel, akik a klasszikus receptúrák és technikák szerint dolgoznak.

Jáki Andrást, a pilisvörösvári Rotburger bajor stílusú látvány sörfőzde, söröző és sörkert tulajdonosát, sörmesterét kérdeztük, aki saját főzdéjében ápolja és élteti a maga módján az Oktoberfest szellemét – literes korsók, malátás illatok és a bajor precizitás jegyében.

Az Oktoberfest több mint kétszáz éves hagyománnyal bír. Szerinted mi az a titok, ami miatt a bajor sör és a fesztivál hangulata ennyire időtálló, és hogyan tudod ezt a szellemiséget átültetni a saját magyar sörfőzdédbe?

Szeretem az Oktoberfestet, de bevallom, én életemben egyszer voltam kint, mert igazából engem nem az Oktoberfest forgataga fogott meg, hanem a bajor sörfőzdék, sörözők hangulata. Nemcsak Münchenben, hanem a környező falvakban, kisvárosokban is. Az Oktoberfest mára egy külföldieknek szóló népünnepély lett, nem teljesen az, aminek egykor indult. Engem jobban vonzanak a családias, közösségi rendezvények, falunapok. A bajor technológia teljesen más, mint a mostani divatos IPA-k vagy ízesített sörök. Habár az ízesített sörökkel kapcsolatban meg kellett alkudnom, mert ellene voltam, de annyira divatját éli most, hogy muszáj volt beépíteni a kínálatba. Ettől függetlenül nekünk három-négy hagyományos sörünk van: a világos, a pincesör (Kellerbier), a búzasör és a barna. Ezek az alapsöreink.

Magyarországon is egyre több a sörfesztivál és a hasonló tematikus rendezvény. Látsz hasonlóságot az itthoni események és az Oktoberfest között? Esetleg ti is szerveztek saját, bajor mintájú ünnepet a főzdétekben?

Bevallom, én csak mosolygok ezen. Bár már jó 15-20 éve ismert az Oktoberfest Magyarországon is, sokáig csak alig néhányan mentek ki. Manapság meg szeptember végének közeledtével minden étterem, vendéglátóhely Oktoberfest-lázban ég. Mindenkinek bajor söre van, mindenki dirndl ruhában, bőrnadrágban cipeli a literes korsót. Ez persze nem baj, csak én úgy érzem, hogy ez mostanában inkább haszonszerzés a vendéglátósok részéről. Én nem azonosulok vele. Nálunk a hagyomány is fontos. Maga a hely adja vissza Bajorország hangulatát – ezt nem én mondom, hanem a vendégek. Az osztrák és német vendégek, akik idejönnek, sokszor ki is emelik ezt. Nálunk nem is egy ilyen esemény van év közben, csak akkor azt nem Oktoberfestnek hívjuk, hanem szezonnyitó bulinak, vagy éppen a sörözőnk szülinapi bulijának, ami szeptember elején van. Úgy gondolom, ez hitelesebb, mint sok itthoni rendezvény, amit Oktoberfestnek hívnak, amelyekből szerintem sokszor hiányzik az őszinteség és a minőség. Nyilván nem lehet ugyanolyan, mint Münchenben, de nálunk a zene is fontos: sramli, perec, kolbász, literes korsó, dirndl, bőrnadrág – minden, ami kell. A neve mindegy, a lényeg, hogy jó buli legyen.

Tehát ezeket az alkalmakat nem is kifejezetten az Oktoberfest időpontjához kötitek?

Nem, én nem nézem a naptárban, mikor van pontosan az Oktoberfest, ami valahogy szeptember végétől október első vagy második hetéig tart, nekünk ez nem szentírás. A magyar sörkultúra más, gyengébb lábakon áll. Nálunk áprilistól októberig isznak inkább sört az emberek, télen a bor és a pálinka kerül elő. Németországban vagy Prágában januárban is megisszák a helyiek az adag sörüket napközben. Mi novembertől márciusig takaréklángon égünk. Nyáron, amikor jó idő van, a kerethelyiségbe szívesen beülnek a vendégek egy korsó sörre, beszélgetni, a kora ősz is jól megy még, ha szeptember–októberben jó idő van még. Egyébként sok apróságon múlik, hogy mikor szervezel rendezvényt: hónap elején több pénz van az embereknél, hónap végén kevesebb. Ha esik az eső, az is visszaveti. Ezeket mind figyelembe kell venni.

Hogy indult útjára a ti sörfőzdétek, hogy kezdtetek neki a sörfőzésnek?

A technológiát Bajorországból vettük meg annak idején. Édesapámmal sokat jártunk ki Bajorországba egyfajta tanulmányi utakra a 90-es évek elején. Egyrészt ott élt a család egyik tagja, másrészt közel áll hozzánk a tradíció is, szimpatizálunk a bajor hagyományokkal. Akkoriban sok kis sörfőzdét látogattunk meg, az egyik sörfőző mesterrel össze is ismerkedtünk – ezt a technológiát vettük meg, és otthon elkezdtük a sörfőzést. Mondhatjuk, teljesen vakon, mert nem volt benne múltunk. Édesapám korábban 20-30 évet dolgozott az élelmiszeriparban, és ebben látott fantáziát. Szóval sörfőzős múltunk nem volt, ma viszont már van egy jó 30 éves. Ez pedig annak köszönhető, hogy családi vállalkozásként működünk. Napi 10-12 órában, az év minden napján ott vagyunk, és próbálunk olyan söröket gyártani, amibe nemcsak a malátát, hanem a szívünket-lelkünket is beletesszük.

Az Oktoberfest sörei szigorú előírások szerint, a Reinheitsgebot – a híres tisztasági törvény – alapján készülnek. A ti söreitek mennyiben követik ugyanezeket a hagyományokat, és milyen ízekkel találkozhat a magyar vendég, ha betér a főzdétekbe?

Szigorúan követjük. Bajorországból vettük a technológiát, és ott ez előírás: nem rakhatsz bele adalékot, pótanyagot. Nálunk is a négy alapanyag van: víz, maláta, komló, élesztő. Kivétel az ízesített sör, aminek ellensége voltam, de a piac miatt be kellett vezetnem. Németországban a nagy sörházakban ez elképzelhetetlen lenne, maximum a radler fér bele. Én ragaszkodom ehhez a hagyományhoz. Nem lenne muszáj, de így vagy hiteles. Ha pancsolod a sört, a vendég elpártol. Nem véletlenül fogynak el a kis sörfőzdék: spórolnak, de ez hosszú távon nem működik. Én inkább több malátát, több komlót teszek bele. Csak olyan sört adok ki, amit magam is megkóstolok és azt mondom: „ez jó”. Így tudtunk 32 éve talpon maradni, miközben mellőlünk 100-200 sörfőzde tűnt el. Ez egy kemény munka, de ha szíved-lelked beleteszed, minőséget adsz és ott vagy a vendégek mellett, akkor működik. Nem vagyunk a legolcsóbbak, de ár-érték arányban korrektek. Ha ennél lejjebb mennék, behúzhatnám a kaput. A vendégek elégedettsége adja a legtöbb erőt: amikor mosolyognak, visszajönnek, értékelést írnak. Ez sokszor többet ér, mint maga a bevétel.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: