Te is gazdag ember lehetsz – Itt te is bányászhatsz gyémántot, és meg is tarthatod

Kirándulni jó, és hát ki ne álmodozott volna már arról, hogy egy kellemes séta közben egy valóságos kincsesládára bukkanna? Nos, az Egyesült Államokban van egy hely, ahol ez nem pusztán gyermeki fantázia: az arkansasi Crater of Diamonds State Park az egyetlen olyan terület a világon, ahol a nagyközönség eredeti vulkanikus közegben kutathat gyémántok után – és amit talál, azt meg is tarthatja. A Murfreesboro mellett fekvő park az elmúlt évtizedekben arról vált legendássá, hogy itt tényleg mindennapos esemény, hogy valaki egy valódi drágakőre bukkan.

A vulkán ajándéka: a gyémánt ragyogása

A gyémántok története ezen a vidéken jóval a turisták érkezése előtt kezdődött. Körülbelül százmillió évvel ezelőtt hatalmas vulkánkitörések rázták meg a tájat, amelyek mélyen a Föld köpenyéből hozták felszínre a lávát és a benne rejlő ásványokat. A megszilárdult kőzetben nemcsak kvarc, achát, vagy jáspis fordul elő, hanem a legértékesebb vendég is: a gyémánt.

A park 1972 óta működik állami védettség alatt, és azóta több mint 35 ezer gyémánt került elő a látogatók jóvoltából. Közöttük akadnak híres darabok is, például a Strawn-Wagner gyémánt, amelyet 1990-ben találtak, és amelyet a szakértők a legmagasabb, „Triple Zero” minősítéssel láttak el – tökéletes vágás, hibátlan tisztaság és szín jellemzi. Ilyen tökéletes követ még a legtapasztaltabb ékszerészek is ritkán látnak életükben.

És ott van az 1924-ben felfedezett Uncle Sam, a 40,23 karátos óriás, amely mindmáig a legnagyobb gyémánt, amit valaha az Egyesült Államokban találtak. Akkoriban a terület még bányaként működött, ám a kereskedelmi kitermelés nem bizonyult jövedelmezőnek. Hogy miért? A válasz egyszerű: a gyémántok többsége parányi, átlagosan csupán 0,25 karátos, vagyis alig egy szemcse súlyú.

Miért kicsik a kövek?

A titok a geológiában rejlik. Az Arkansas Geological Survey magyarázata szerint a vulkáni kitörések idején a kőzetekben nem állt rendelkezésre elegendő szén ahhoz, hogy nagy kristályok formálódjanak. A láva ráadásul viszonylag egyenletes körülmények között szilárdult meg, így sok apró gyémánt keletkezett, nem pedig kevés nagy.

A természet további millió éveken át dolgozott rajtuk: az apró köveket a szél, az eső, a talaj és a kémiai hatások lassan lekoptatták, gömbölydedre csiszolták, miközben folyamatosan zsugorodtak. Ha nem erodálódtak volna ennyire, a szakértők szerint akár kétszer-ötször nagyobbak is lehetnének.

A végeredmény? A Crater of Diamonds gyémántjai ritkán csinálnak valakiből milliomost, de a vonzerejük éppen különlegességükben rejlik: ezek a kövek saját kéz által, valódi kaland során kerülnek elő.

Saját kincs a hátizsákban

A park látogatói szabadon, saját szerszámokkal vagy akár puszta kézzel keresgélhetnek. A motoros, ipari gépek tiltottak, de lapát, szita, vödör bárki számára megengedett. Sőt, olykor a szerencse anélkül is mellénk szegődik, hogy bármit tennénk.

Nemrég például egy 31 éves nő, Micherre Fox egy borsónyi, 2,3 karátos gyémántra bukkant. A követ eljegyzési gyűrűjébe foglaltatja majd, és nem is titkolta: számára nemcsak az anyagi érték számít. „Pénzzel sok problémát meg lehet oldani, de egy házasságban a pénz előbb-utóbb elfogyhat. A kemény munka és az összetartás viszont megmarad” – mondta.

És talán éppen ez a Crater of Diamonds igazi varázsa. Nem a milliárdos vagyon ígérete vonzza ide az embereket, hanem az élmény, hogy saját szemünkkel bukkanhatunk rá, és a saját kezünkkel áshatjuk ki a Föld egyik legértékesebb kincsét. Egy apró, de csillogó emlékre, amelynek története százmillió évre nyúlik vissza – és amelyet hazavihetünk magunkkal.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: