Milliárdokat érő ragyogás: gyémántok, melyek vérrel és arannyal írták a történelmet

Gábor Zsazsa, a magát sosem túlságosan komolyan vevő díva egyszer azt mondta: "Soha nem utáltam egy férfit sem annyira, hogy visszaadjam neki a tőle kapott gyémántot.” Ebben a pár szóban benne van minden, ami a nők és a gyémántok közötti különleges, szinte mágikus kapcsolatot jellemzi. 

Gyémántok, amikért háborúk indultak – a világ legdrágább kincsei

Ezek a csillogó kövek nemcsak szépségükkel hódítanak, de valami megfoghatatlan erő is lakozik bennük, ami évszázadok óta rabul ejti az emberiséget. Talán mert a végtelen gazdagságot, a hatalmat és a románcot testesítik meg?

Ahogy az emberiség felfedezte a gyémántok elbűvölő világát, úgy váltak ezek a kövek a vágy, a hatalom és sokszor a tragédia szimbólumává. Kezdetben csak a folyók medrében találták őket, de hamarosan megkezdődött a mélyművelésű bányászat, először Indiában, a híres Golconda bányákból. Később Brazília, majd Dél-Afrika is felzárkózott, átírva a gyémántkereskedelem térképét.

De nem is a geológiai tények, hanem a legendák és a vérfagyasztó történetek teszik igazán izgalmassá a világ leghíresebb gyémántjait. Gyakran tulajdonosaik sorsát is megpecsételték, nemzetek sorsán változtattak, és ma múzeumok legféltettebb kincseiként mesélnek arról, mire képes az ember a puszta csillogásért.

A gyémántok sötét oldala

Vannak olyan gyémántok, melyekről azt beszélik, átokkal sújtják tulajdonosaikat. A leghírhedtebb közülük talán a Hope-gyémánt, ez a hátborzongatóan mélykék, 45,52 karátos szépség. Azt tartják, hogy mindenki, aki birtokolta, szörnyű sorsra jutott – bár az igazság ennél bonyolultabb.

A Hope-gyémántot gyakran összekeverik a francia királyi udvarban viselt „French Blue” nevű kővel, amelyet Marie Antoinette és XVI. Lajos birtokoltak, és amely a francia forradalom idején eltűnt. A Hope-gyémánt azonban csak később, a forradalom után bukkant fel Európában, feltehetően a French Blue-ból csiszolták, minden esetre Marie Antoinette-re és XVI. Lajosra biztosan nem hozott szerencsét – legyen szó akár a French Blue-ról, akár a Hope-ról.

A legenda szerint a gyémánt egy török szultánhoz, II. Abdul Hamidhoz is eljutott, akiről azt mesélik, hogy megőrült tőle – ezt azonban inkább városi legendának tekintik, mivel nincs hiteles bizonyíték a kapcsolatukra vagy a szultán elmeállapotára, de az tény, hogy II. Abdul Hamidot megfosztották a trónjától.

Később egy amerikai arisztokrata, Evalyn Walsh McLean is viselte, aki szintén tragédiák sorozatát élte át: fia autóbalesetben halt meg, lánya túladagolta magát, férje pedig öngyilkos lett.

Vajon véletlenek sorozata, vagy tényleg valami ősi átok ül ezen a különleges kövön? A Hope gyémánt ma a washingtoni Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum kincse, és szerencsére az intézményre eddig nem sok balszerencsét hozott!

A Hope gyémántot gyakran 200-250 millió dollárra becsülik (ezt az értéket a Smithsonian Intézet biztosítási értékeként is emlegetik), ami forintban 70,47 – 88,09 milliárd Ft.

Koronák ékei

A történelem során uralkodók koronáit és jogaraikat díszítve a gyémántok a hatalom legfőbb szimbólumaivá váltak.

A Kohinoor, vagyis a „Fény hegye”, a világ egyik leghírhedtebb gyémántja, 105,6 karátos, ovális briliáns csiszolású szépség. Indiából származik, majd hindu, mogul, perzsa, afgán és szikh uralkodók kezén is megfordult, és minden egyes tulajdonosváltás hatalmas háborúkkal és dinasztiák bukásával járt.

Azt beszélik, hogy átkot hordoz: csak női uralkodó viselheti büntetlenül. Mikor a britek elfoglalták Pandzsábot a XIX. század közepén, a gyémántot magukkal vitték, és Viktória királynőnek ajándékozták.

Ma is a brit koronaékszerek része, a londoni Towerben tekinthető meg, és a mai napig vita tárgya, kinek is kellene valójában birtokolnia. III. Károly koronázásán Kamilla királyné nem is viselte a gyémántot, éppen a történelmi viták miatt.

Ez az a gyémánt, amit a források a leginkább „felbecsülhetetlennek” neveznek. Egyes spekulációk a páratlan tisztasága és történelme miatt 20 milliárd dollárra is teszik az értékét, de ez rendkívül magas becslés, és a „piac" hiánya miatt leginkább csak spekuláció. Ez forintban körülbelül 7,2 billió forintnak felel meg.

Ami a Cullinan gyémántot illeti, ez az ékkő nem átkokról, hanem a bámulatos méretéről és tökéletességéről híres. Ez volt a valaha talált legnagyobb drágakő minőségű gyémánt, eredetileg 3106,75 karátos, azaz közel 621 gramm!

1905-ben találták Dél-Afrikában, majd VII. Edward brit királynak ajándékozták. Hatalmas kihívás volt a csiszolása. Végül kilenc nagyobb és kilencvenhat kisebb darabra vágták, amelyek a brit koronaékszerek legféltettebb darabjai lettek. A két legnagyobb darab, a Cullinan I (Afrika Nagy Csillaga) és a Cullinan II (Afrika Második Csillaga) a jogar és a korona díszei.

Az egyes források az egész Cullinan gyémántot, mint egységet 400 millió dollárra is becsülik a mai piacon, ha eladó lenne. Ez az érték a teljes,105 darabot magában foglalná. Ez forintban 140,95 milliárd Ft.

A Regent gyémánt is egy igazi túlélő, tele hihetetlen történetekkel. Ez a 140,64 karátos, briliáns csiszolású gyémánt szintén Indiából, a Kollur bányából származik, és a XVII. század végén fedezte fel egy rabszolga, aki állítólag a combján ejtett sebbe rejtette el, hogy kicsempéssze az országból.
A rabszolgát persze megölték, és a gyémánt kalandos úton végül Párizsba került. Ott előbb a francia régens, II. Fülöp orleans-i herceg vásárolta meg (innen ered a gyémánt neve), majd királyok, végül Napóleon tulajdonába került, aki a kardjának markolatába tette. Ma a Louvre múzeumban csodálhatjuk meg, ahol az egyik legértékesebb kincsnek számít.

A Regent gyémánt becsült értéke 60-61 millió dollár, vagyis 21,14-21,49 milliárd Ft.
Az Orlov gyémánt is hosszú és kalandos utat tett meg Indiától az orosz cári udvarig. A XVIII. században bukkant fel, és 189,62 karátjával igazi monstrumnak számít. Az eredeti Orlov, mint orosz cári kincs, szintén a „felbecsülhetetlen” kategóriába tartozik.

Azt beszélik, hogy eredetileg egy indiai templom istenének szemét díszítette, ahonnan egy francia katona lopta el. Később Oroszországba került, ahol Grigorij Orlov gróf vásárolta meg II. Katalin cárnőnek, abban a reményben, hogy visszaszerzi a kegyeit. A cárnő a jogarja tetejébe illesztette, ahol ma is látható a moszkvai Kremlben.

Irán mesés kincsei

Kevesen tudják, de a ma Európában ismert indiai eredetű gyémántok szinte valamennyien Irán, a történelmi Perzsia érintésével kerültek a kontinensre, mivel a perzsa udvar évszázadokon át kulcsszereplője volt az indiai gyémántok kereskedelmének és birtoklásának.

Ennek oka, hogy Perzsia stratégiai helyzeténél fogva, valamint a mogul és más indiai birodalmak feletti időszakos befolyása révén, különösen a Szafavida-dinasztia idejétől kezdve a legértékesebb indiai gyémántok gyakran a perzsa sahok kincstárába kerültek, gyakran véres hódítások és háborúk árán.

Nem véletlen, hogy a világ leggazdagabb koronaékszer gyűjteményét is éppen itt, a Teheráni Központi Bank trezorjában, egy speciálisan kialakított múzeumban őrzik, ahol bárki megcsodálhatja őket.

A drágakövekkel berakott földgömbök, a pazar étkészletek, a díszes fegyverek és természetesen a koronák és tiarák lenyűgöző látványt nyújtanak. Az iráni koronaékszerek nemcsak eszmei, hanem gazdasági szempontból is felbecsülhetetlen értékűek: a kollekció ugyanis az ország valutatartaléka is egyben!

A Darya-e-Noor (a Fény Tengere) gyémánt, a maga 182 karátjával és lenyűgöző rózsaszín színével, csak egy a sok közül. Ez a kő is az indiai Golconda bányáiból származik, akárcsak a Kohinoor.
Amikor a hírhedt Nader Sah, „Perzsia Napóleonja" a XVIII. században elfoglalta Delhit, nemcsak a Kohinoort, hanem a Darya-e-Noort és számos más felbecsülhetetlen értékű kincset is magával vitte Iszfahánba, amely akkor Perzsia fővárosa volt. Ezek a gyémántok a perzsa uralkodók hatalmát és gazdagságát jelképezték, és generációkon át öröklődtek.

Egyes becslések szerint a Darya-e-Noor gyémánt értéke akár 100 millió dollár (35,24 milliárd Ft) is lehet, főleg a ritka rózsaszín színe és a mérete miatt. Más források a „felbecsülhetetlen" kategóriába sorolják.

A Darya-e-Noor mellett az iráni kincstár büszkesége a Noor-ul-Ain (a Szem Fénye) gyémánt is, amely a feltételezések szerint a Darya-e-Noor egy kisebb, 60 karátos darabja. Ezt a gyönyörű, halványrózsaszín gyémántot egy csodálatos tiarába foglalták, amelyet Farah Pahlavi, az utolsó iráni császárné viselt az esküvőjén 1958-ban.

A nagyjából 2 kilogramm súlyú Noor-ul-Ain-tiarát egyébként az ismert amerikai ékszerész, Harry Winston tervezte, aki a Hope gyémántot is birtokolta, mielőtt a Smithsonian Intézetnek adományozta volna.

A források megemlítik, hogy a Noor-ul-Ain tiara az egyik legdrágább királyi ékszer, becsült értéke 10,6 millió dollár, vagyis közel 3,74 milliárd forint (ez feltehetőleg a jelenlegi becsült értéke, nem feltétlenül az 1959-es elkészítési költség). Egy másik forrás 12 millió dollárra becsüli az értékét (több mint 4,22 milliárd forint).

A gyűjtemény ékköve, ami ma is a leginkább rabul ejti a tekinteteket, a díszes Pahlavi-korona. Ezt az impozáns fejdíszt Reza Pahlavi iráni sah számára készítették 1925-ben, és elképesztő mennyiségű gyémánt és más drágakő díszíti.

Több mint 3380 gyémánt, 368 gyöngy, 5 smaragd és 2 zafír csillog rajta. A korona közepén egy hatalmas, 60 karátos smaragd ragyog, amelyet kisebb gyémántok vesznek körül. Ez a korona volt a Pahlavi-dinasztia hatalmának és modernizációs törekvéseinek szimbóluma, és a ceremóniákon viselve még grandiózusabbá tette az uralkodók megjelenését.

Magát a koronát, mint az iráni nemzeti kincsek részét, rendkívül nehéz külön becsülni. Ahogy a Kohinoornál, ez is a „felbecsülhetetlen" kategóriába tartozik, a benne lévő drágakövek összessége, történelmi súlya és nemzeti jelentősége miatt.

A hírességek gyémántjai

Persze nemcsak királyok, sahok és cárok vágytak gyémántokra. A hírességek világa is tele van gyémántokkal fűszerezett botrányokkal és mesés történetekkel.

A Taylor-Burton gyémánt talán a leghíresebb példa. Ez a 68 karátos, könnycsepp alakú gyémánt eredetileg Richard Burton ajándéka volt Elizabeth Taylornak, a filmsztárnak, akivel legendásan viharos kapcsolatban élt.

A gyémántot 1969-ben vásárolta meg Burton 1,1 millió dollárért (ez akkori értéken nagyjából 33 millió forint volt, ma viszont 3,3 milliárd forintnak felel meg), és Taylor olyan eseményeken viselte a nyakában, mint a monacói hercegnő születésnapja.

A pár válása után a gyémántot elárverezték, és az árából Taylor egy afrikai kórházat építtetett. Ma is magángyűjteményben van, és valószínűleg sosem derül ki, ki a büszke tulajdonosa ennek a romantikus és egyben szomorú emléknek.

A jelenkor csodái

A Golden Jubilee gyémánt a modern kori gyémántok királya. 1985-ben találták Dél-Afrikában, és eredetileg 755,5 karátos volt. Csiszolása után 545,67 karátosra fogyott, és ezzel a világ legnagyobb csiszolt gyémántja lett.

A sárgásbarna színű szépséget Thaiföldnek adományozták, Bhumibol Adulyadej király arany jubileumára, és az uralkodói korona része lett. Ez a gyémánt a modern technológia és szakértelem diadala, megmutatva, hogy még ma is születhetnek igazi csodák.

A világ legnagyobb csiszolt gyémántjának értékét 4 és 12 millió dollár közé teszik. Az alacsonyabb becslés talán a barna árnyalata miatt van, ami általában „kevésbé keresett”, mint a színtelen vagy fantázia színek. Azonban egyedülálló mérete miatt egy aukción valószínűleg jóval magasabb árat is elérhetne. Ez forintban 1,41- 4,23 milliárd Ft.

De mégis mit jelent a „felbecsülhetetlen” kategória?

A „felbecsülhetetlen” jelző mögött hatalmas anyagi érték is rejtőzik, de az igazi értékük a történelmükben és kulturális jelentőségükben van, ezért sosem kerülnek a nyílt piacra.

Ezek a gyémántok nem csupán ékszerek, hanem nemzeti kincsek és történelmi ereklyék, amelyeket az államok örökségük részeként őriznek, nem eladásra. Értéküket nem lehet piaci áron meghatározni, mert nem képezik a pénzpiac részét, mégis egyfajta valutatartalékként szolgálnak.

De akkor hogy lehet, hogy az iráni koronaékszerek felbecsülhetetlen kincs, de mégis valutatartalék?

Az iráni koronaékszerek paradoxona

Az iráni koronaékszerek esete különleges. Bár az iráni koronaékszereket a Központi Bank trezorjában őrzik, és az ország nemzeti vagyonának részei, de nem hagyományos valutatartalékok, mint a devizák vagy az aranyrudak.

Ezek a kincsek hatalmas anyagi értéket képviselnek, és szükség esetén eladhatók lennének, így végső biztonsági tartalékként szolgálnak. Ugyanakkor felbecsülhetetlen szimbolikus jelentőségük van, mivel az iráni történelem és nemzeti identitás megtestesítői, ezért nem eladóak és nincs piaci áruk. 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: