Mitől olyan egészséges a termálvíz? Most kiderül– Galéria

A magyar fürdők nem csupán a nyári, de régóta a téli kikapcsolódás szentélyei is. A meleg víz és a mozaikos falak különleges időutazásra hívnak a Széchenyi, vagy a Gellért és sok más fővárosi és vidéki fürdőben is ugyanaz a retro báj fogadja a látogatót, amely a 20. század elején és közepén is vonzó volt. A hideg téli levegő és a termálvíz kontrasztja mindig is a magyarok kedvenc feltöltődési rituáléja volt. Sétáljunk most együtt a múlt század kádjai és medencéi között, kukkantsunk bele a téli fürdőzés 20. századi pillanataiba. 

Termálvíz és a téli fürdőzés a magyar történelemben

Amikor a gőzölgő medencék körül halk csevegés és kabátban sétáló párok képe sejlik fel, rögtön a múlt század hangulata idéződik meg, pedig sokkal régebben is jártak a magyarok fürdőkbe télen is. Magyarországot a világ termálvíz-térképén nem véletlenül emlegetik „vízországként”: már a római korban is ismerték a hévizek gyógyító erejét, gondoljunk csak Aquincumra, de az igazi magyar fürdőkultúra a középkorra nyúlik vissza, majd a török hódoltság idején élte virágkorát. A barokk és a 19. századi fürdőépítkezések pedig végleg megalapozták azt a hagyományt, amely a magyar tél egyik legkedveltebb szórakozásává vált.

A magyarok szeretnek termálfürdőkbe járni télen is, amikor a hó és a hideg lepi be az utcákat, és csak a gőzölgő medencék nyújtanak meleg menedéket. A forró víz nemcsak a testet melengeti, hanem a lelket is, hiszen a baráti beszélgetések, a családi kikapcsolódás és a pezsgő társasági élet mindig is a fürdők világához tartozott. Budapesten a Gellért, Széchenyi és Rudas fürdők klasszikus téli célpontok, de a vidéki fürdők, mint Hévíz, Bük vagy Zalakaros, ugyancsak tele vannak látogatókkal a hideg hónapokban, sőt a külföldi turisták körében is egyre népszerűbb célpontok a magyar termálfürdők.

A magyar termálvizek különleges összetételük miatt az egészségnek is jót tesznek: gazdagok nátriumban, kálciumban, magnéziumban, kénben és jódban, így segítenek az ízületi problémák, reumatikus panaszok, a vérkeringés és az idegrendszer regenerálódásában. Néhány legendás történet szerint a hosszan tartó fürdőzések olyan “csodás” gyógyulást hoztak, hogy idős nagymamák is újjászületve távoztak a medencékből. A forró víz és a hideg levegő különleges kontrasztja felélénkíti a szervezetet, felfrissíti a bőrt, és igazi feltöltődést jelent. A medencék körül kialakított, ma már retro-nak számító hangulat, a mozaikos falak, a gőz és a fáklyafényes esték mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a termálfürdőzés ne csupán egészségügyi rutin, hanem élmény is legyen.

A fürdők ma már nem csak napközben, de éjjel is nyitva tartanak sok helyen, ahol zenés programokkal várják a fiatalokat. A magyar termálvizek és fürdők tehát nem csupán múltidéző kulturális kincsek, hanem a mindennapok “meleg szigetei” a hideg téli napokon. Akár a gyógymedencékben, akár a szabadtéri medencékben ülve, a gőzölgő vízben a magyarok évszázadok óta élvezik a természet ajándékát.