
Az olajfa gondozása és termesztése valószínűleg az ókori Krétán kezdődött, Kr. e. 3000 és 1000 között, innen hódította meg Szicíliát, Dél-Franciaországot, Spanyolországot, és később a Római Birodalomban is folyamatos volt az olívaolaj előállítás és -kereskedés. Már szinte a kezdetektől vallási és szimbolikus jelentősége volt. Termése, olaja ma is az egészséges életmód szerves részei, mondhatni, az olajfák népszerűsége évezredek óta töretlen.
Az enyhe telek, az egyre melegebb és hosszabb nyarak miatt hazánkban is kedvezőek lehetnek a feltételek az olajfának, bár a téli hidegek miatt még mindig kihívás az itthoni gondozása. Az olajfa ugyanis erősen fagyérzékeny, a fagypont alatti hőmérséklet károsíthatja vagy el is pusztíthatja a növényt.
Itthon elsősorban dézsában érdemes nevelni az olajfát, de az ország déli részein, ahol enyhébbek a telek, érdemes kiültetni. Ha van a kertünkben, vagy a környékünkön fügefa, ami már több éve nem szenvedett jelentős fagykárt, akkor az olajfát is bátran elültethetjük.
Az olajfák többsége -3 Celsius fok alatt már fagykárokat szenvedhet el, ezért olyan fajtát érdemes választani, ami jól bírja a hideget – ilyen például a Mouflal vagy a Hojiblanca. Válasszunk porzópárt is, ha termést is szeretnénk!
Amikor az olajfa helyét kijelöljük a kertben, keressük meg a legnaposabb pontot; az ideális az, ha legalább 6-8 órán keresztül közvetlen napfényt kap a növény. Déli fekvésű, szélvédett helyen érzi magát a legjobban.
Az ültetésre a tavaszi és az őszi időszak a legideálisabb. A jó vízelvezetésű talaj elengedhetetlen, az olajfa nem bírja a pangó vizet. Ássunk ültetőgödröt, a facsemetét olyan mélyre helyezzük, amilyen mélyre a palánta volt ültetve a cserépben. Ha a cserépben karóval együtt volt a növény, akkor ültetéskor tegyünk mellé egy nagyobb karót; egészen addig támasztékot igényel, míg a törzse el nem éri a 3 cm-es átmérőt.
Ültetéskor a gödörbe nem kell komposztot vagy trágyát szórni, elég, ha laza, jó vízáteresz-képességű a talaj. A trágyázással várjuk meg a tavaszt. Érdemes már az ültetés után takarni a talajt a fa körül, de nem mindegy, hogyan és mivel. A faforgács és a faág-apríték nem ideális, ezek ahogy bomlanak, elvonják a nitrogént, erre az olajfa nagyon érzékeny. A legjobb a fenyőszalma vagy az aprított fenyőkéreg, de fontos, hogy ne érjen a fa törzséhez.
A kifejlett olajfa szárazságtűrő, de ha homokos talajba ültettük, az öntözővíz gyorsan elszivárog a mélyebb rétegekbe, így rendszeres locsolásra van szüksége. Az ültetés után a fejlődő fákat minden talajtípusban rendszeresen öntözni kell: figyeljük az időjárást, a talaj nevességét, és igény szerint juttassunk ki vizet.
Mivel nagyon lassan nő, nincs szüksége túlságosan sok metszésre, de az ültetés utáni alakító-formázó metszést semmiképp ne hagyjuk ki. Ha faiskolában, kertészetben vásároltuk a növényt, aezt már elvégezték helyettünk, de ha dugványt ültetünk, akkor fává kell alakítsuk, hiszen az olajfa enélkül bokorrá terebélyesedne, rengeteg hajtást hozna a gyökerekről, amik elviszik az energiát a bogyóképződésről. Minden tavasszal vágjuk le az elhalt részeket, és biztosítsuk, hogy elegendő fény jusson a lomb közé.
Az olajfa gondozásáról további hasznos tippeket találsz az alábbi videóban:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.