Egy szerettünk hospice-ellátása idején jelen lenni rendkívül megterhelő élmény lehet. Bár sok családtag hálás azért, hogy hozzátartozójuk békében és gondoskodás mellett töltheti utolsó napjait, sokan mégis nehezen maradnak a halál pillanatában a beteg mellett. Egy tapasztalt hospice-nővér szerint azonban éppen ezek a pillanatok lehetnek a legfontosabbak.

Julie McFadden öt éven át dolgozott hospice-nővérként, ezt megelőzően pedig több mint egy évtizedet töltött intenzív osztályon. Ma már közösségi oldalakon osztja meg tapasztalatait, célja pedig az, hogy segítsen az embereknek megérteni a halál folyamatát, és felkészülni rá.
Julie elmondta, hogy hospice-környezetben bizonyos jelenségek újra és újra ismétlődnek. Saját bevallása szerint munkájának egyik legfontosabb része az, hogy a betegeket és családjaikat tájékoztassa arról, mire számíthatnak a végső időszakban, miközben érzelmi és fizikai támogatást is nyújt számukra.
„Hospice-nővér vagyok, a haldokló betegek mindig ugyanazt mondják mielőtt meghalnak.”
A nővér szerint van egy mondat, amely meglepően gyakran hangzik el a halál előtt. Elmondása alapján az emberek sokszor azt mondják: „Szeretlek”, vagy az édesanyjukat, édesapjukat hívják – még akkor is, ha a szülők már korábban elhunytak.
Julie McFadden arról is beszélt, hogy számos olyan testi változás történik az élet végén, amely a hozzátartozók számára ijesztőnek tűnhet, pedig teljesen természetes folyamat része. Ilyenek például a légzés megváltozása, a bőr színének átalakulása, az úgynevezett terminális váladékozás, illetve a testhőmérséklet ingadozása, írja a Mirror.
Hangsúlyozta: ezek a tünetek normálisak, és nem járnak fájdalommal vagy szenvedéssel.
„A testünk a halál végén magától teszi a dolgát, minél kevesebbet avatkozunk be, annál jobb”
– fogalmazott.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.