SMA Tomika túl van a komoly gerincműtéten: „Nevet, játszik, mesét néz”

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 06. 08:30

Két évvel ezelőtt egy egész ország fogott össze egyetlen kisfiúért, akinek története a reményről szól. Most, újabb komoly próbatétel után, SMA Tomika ismét bebizonyította, hogy elképesztő bátorsággal és erővel küzd a gyógyulás útján.

Két évvel ezelőtt egy egész ország mozdult meg egyetlen kisfiúért. SMA Tomika története akkor nemcsak a reményről, hanem az emberi összefogás erejéről is szólt. A mindössze féléves korában SMA1-gyel diagnosztizált Galó Tamás Dominik megkapta a világ egyik legdrágább gyógyszerét, a Zolgensma génterápiát – ezzel valódi esélyt kapott az életre, és elindulhatott a gyógyulás útján. Az elmúlt időszak gyors növekedése azonban újabb kihívást hozott: a szakemberek egy összetett gerincműtétet írtak ki számára, amely a kisfiú helyes testi fejlődését, gerincének megfelelő növekedését és későbbi mozgásának fejlődését hivatott segíteni.

"Ő az aki gyógyulni akar, olyan bátor volt" - SMA Tomika hihetetlen erővel bír

A génterápia látványos javulást hozott Tomika állapotában: izmai erősödtek, immunrendszere visszaépült, és a mindennapok egyre inkább a „normális” gyerekkorra kezdtek hasonlítani. Ám a növekedés új kihívásokat hozott. Két évvel a génterápia után, Tomika ismét komoly gerincműtétre készült, amelyen a január végi napokban átesett –a Bors végigkísérte a kisfiú minden pillanatát, szorítva az egészségéért. A beavatkozás sikeresen lezajlott, és Tomika ismét megmutatta, hogy bár törékeny, ez a kis harcos hihetetlen erővel bír.

Tomika izmai nem tudtak lépést tartani csontozatával, ezért a szakemberek egy növekedést segítő rendszert javasoltak beültetni a gerincébe. Amikor ezt megtudtam, minden elsötétült: rettegéssel töltött el a következő műtét gondolata. Úgy éreztem, egy újabb csatát veszítettünk el. Mégis, hihetetlen erővel és kitartással készültünk fel a következő nagy próbatételre, eltökélve, hogy Tomika mellett állunk minden pillanatban.

– mondja Hornicher Anikó, Tomika édesanyja.

A félelem nem bénította meg a családot. Felkészültek újra, mert egy SMA-s gyermek szülei hamar megtanulják: nincs más út, csak előre. Tomikát január végén, reggel nyolckor tolták be a műtőbe, a szülők pedig délután kettőkor láthatták újra kisfiukat, aki szerencsésen átesett minden fontos beavatkozáson.

A doktor úr szerint minden rendben volt. Iszonyatosan fellélegeztünk

- osztotta meg Tomika anyukája.

A kisfiú majd az intenzív osztályra került, sokat aludt, de az édesanyja végig mellette lehetett. A követők, az ismeretlen támogatók üzenetei erőt adtak a legnehezebb pillanatokban Anikónak.

Amíg Tomika a műtőben volt, a jókívánságokat olvastam. Ez adott erőt minden nehézségben

- fogalmazza Anikó.

Három nappal a műtét után Tomika már túl volt az intenzív osztályon. Bár az első másfél napot szinte végigaludta, az állapota a fájdalomcsillapítók elhagyása után, látványosan javulni kezdett.

Még nem volt a régi, cserfes Tomika. Nehezen evett, nehezen ivott. De ma reggel már láttuk: alakul a dolog. Nagyon ügyes volt, a körülményekhez képest hihetetlenül jól viselte ezt a helyzetet, aztán már egy félmosolyt is kaptunk. Lassan abbahagyta a fájdalomcsillapító szedését is, ami szerintem hatalmas szó egy ekkora műtét után, még ha később kelleni is fog.

- tette hozzá Anikó elképesztő lelkesedéssel.

A gyógytornászok óvatosan kezdték a rehabilitációt. Először csak az ültető, majd a kerekesszék következett.

Eleinte még a fejét sem tudta tartani. Aztán percről percre erősödött. És ami a legmeghatóbb volt: ő kérte, hogy próbáljuk meg újra. Nem akart csak feküdni. Az evés is fokozatosan visszatért. Egy szendvics. Egy falat. Egy újabb mérföldkő. Annyira jó volt újra látni, ahogy darabos ételt eszik. Ezek azok a pillanatok, amiket más talán észre sem vesz – nekünk viszont kincset értek.

- meséli pozitívan Anikó.

A röntgen- és véreredmények rendben voltak. A köhögés sem okozott komoly gondot, mert Tomika közben egy kicsit megfázott. És ami szinte hihetetlen: Tomikát hazaengedték a kórházból. A család Tomikával maradt a varratszedésig, egy kis apartmanban a kórház közelében.

Nevet, játszik, mesét néz. És képzeljétek: írja a kimaradt házi feladatait, mert nem akar lemaradni az iskolában sem.

- zárja gondolatait az Anikó, aki minden izgulás után megint elindulhat Tomikával a fejlődés útján.

Tomika története még nem ért véget. A gyógyulás folytatódik, az út hosszú, de a remény él. A család most is kéri mindazokat, akik eddig mellette álltak: gondoljanak rá adójuk 1 százalékának a felajánlásakor, hogy Tomika folytathassa a fejlesztő terápiáit.

Nézd meg, hogy telt 2025 SMA Tomikának!