Amikor a nagy hideg lecsapott és csaknem fél Európa kihalt – 536: az emberiség valaha volt legrosszabb éve

536 márciusában elsötétült az ég és lehűlt a levegő Konstantinápolyban. Procopius görög történész rendkívül félelmetes jelként azonosította az élményt, amikor feljegyezte, hogy a nap fényesség nélkül árasztotta fényét. Ugyanerről a jelenségről két évvel később a római államférfi, Cassiodorus is beszámolt. Ő még hozzátette a hosszan tartó fagyot, a nagy hideget, a szokatlan aszályt, az évszakok megzavarodását, az aratás közbeni fagyokat is.

• A VI. század közepén példátlan lehűlés bénította meg Európát, a Közel-Keletet és Ázsiát.
• Vulkánkitörések, éhínség és a Justinianus-pestis együtt pusztították a lakosságot.
• A lehűlés évtizedekre visszavetette a gazdaságot és történelmi fordulópontot okozott.

A történelemformáló, pusztító nagy hideg

Ami még hátborzongatóbb, hogy az Európától több ezer kilométerre keletre fekvő Kínában a Tang dinasztia évkönyvei is a nagy hidegről és az azt követő nyári éhínségről számoltak be (utóbbi sajnos azóta is előfordul). Egy 1084-ben kiadott kínai krónika, a Zizhi Tongjian is beszámolt a nagy hidegről, a kemény fagyokról, hosszú télről és az éhínségről. 536 augusztusában Kínában a hó is esett, ami miatt a szegényes betakarítás is késett. Az egész Közel-Keletet, Kínát és Európát is sűrű, száraz köd borította be. És ez még csak a kezdet volt…

Az 536-ban, a történelem valaha volt legrosszabb évében elkezdődött baljós időjárás egészen 660-ig tartott, és a XXI. században a késő ókori kis jégkorszak nevet adták a furcsa jelenségnek, amely hosszú távon hozzájárult a második nagy népvándorlási hullámhoz és a Nyugatrómai Birodalom végső bukásához is.

Az emberek rettegtek, különösen, amikor 541–549 között lecsapott a késő ókor talán legnagyobb dögvésze, Justinianus pestise is, amely a Földközi-tenger medencéjét, egész Európát és a Közel-Keletet, különösen a perzsa Szászánida Birodalmat és a Bizánci Birodalmat sújtotta. Nevét a bizánci császárról, I. Justinianusról kapta, aki szintén elkapta a bubópestist, amely Konstantinápoly lakosságának egyötödét elpusztította, de az uralkodónak sikerült belőle felgyógyulnia, éppen a járvány tombolásának csúcspontján.

Vulkánkitörés, vagy üstökös becsapódás?

De vajon mi lehetett az oka ennek a természetellenes, baljós időjárási jelenségnek, amely a legkegyetlenebb teleken is túltett?

A sarki jégmagok kronológiájának vizsgálata jelentős szulfátlerakódásokat mutatott ki, amely a kiterjedt savas porfátyol bizonyítéka, amelyet egy nagy, robbanásos vulkánkitörés, vagy meteorit, üstökös becsapódása okozhatot. Ugyanezt a feltételezést igazolta egy ír tölgyön végzett dendrokronológiai vizsgálat is, amely 536-ban rendellenesen kicsiny növekedést (évgyűrű anomáliát), majd egy részleges regenerálódás után 542-ben újabb meredek visszaesést produkált. Ez pedig újabb kataklizmát jelzett.

Ma a tudósok azon a véleményen vannak, hogy feltételezhetően a nagy hideget három hatalmas vulkánkitörés okozhatta: az első Kr.u. 536 elején (vagy esetleg 535 végén) történt, amely az első vulkanikus telet okozta, amelynek elhúzódó hatása 539-540-ben felerősödött. 540-ben, majd 547-ben pedig két újabb vulkánkitörés súlyosbíthatta a helyzetet. Az első kitörés által a légkörbe lövellt vulkáni hamu és törmelék volt az, amely Konstantinápolyban elhomályosította az eget, és lehűlést hozott, amely később a terméskiesést okozta.

Mindazonáltal sem a meteorit, vagy üstökös becsapódásának helyét, sem pedig a három vulkánkitörés forrását nem sikerült még beazonosítani. A lehetséges helyszínek között szerepel a Tavurvur Pápua Új-Guineában, különösen az Ilopango El Salvadorban, illetve a Krakatau Indonéziában, de lehetséges helyszínként tartják számon Izland valamely vulkánját is. Ezek a kitörések együttesen okozták azt a vulkáni telet, amely hosszú évekre, évtizedekre nyomorba döntötte az északi félteke népességét, miután a nyári hőmérséklet akár 2,5 Celsius-fokkal is az európai átlag alá esett, míg a második kitörés 2,7 Celsius-fokkal csökkentette a hőmérsékletet.

Bár a fagyást a vulkánkitörések indították el, a lehűlés erősödését és meghosszabbodását a megnövekedett óceáni jégtakaró okozta. Ezt követően egészen 640-ig nem akad egyetlen olyan történelmi feljegyzés sem, amely gazdasági fellendülésről számolt volna be. 

Nézd meg a videót a rendkívüli éghajlati jelenségről:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: