A napkeleti bölcsek igaz története – Kik voltak valójában a három királyok?

A Biblia karácsonyi történetének, egészen pontosan Vízkeresztnek egyik legtitokzatosabb alakjai a három királyok, a napkeleti bölcsek, más források szerint mágusok, akik értékes ajándékokkal hódoltak a megszületett Jézus előtt. De kik is voltak ők valójában, és honnan érkeztek?

• A Napkeleti bölcseket említő legmegbízhatóbb forrás Máté evangéliuma.
• Máté evangéliuma mágusként hivatkozik a három királyokra. 
• Több elmélet is létezik arról, kik lehettek a három királyok.

Napkeleti bölcsek, perzsa mágusok, vagy három királyok?

Máté evangéliuma szerint „bölcsek” (görögül magoi, azaz mágusok) jöttek keletről Jeruzsálembe, érdeklődve a zsidók újszülött királya, a kis Jézus felől, akinek csillagát látták felkelni, és eljöttek, hogy imádják őt.

Ahhoz, hogy megértsük kilétüket, el kell vonatkoztatnunk a későbbi évszázadok legendáitól. Máté nem nevezi meg őket, a hagyományos Menyhért (Melchior), Gáspár (Caspar) és Boldizsár (Baldassar) nevek valószínűleg egy V. századi örmény evangéliumból származnak. A kínai származás elmélete pedig egy VIII. századi szír kéziratra vezethető vissza, de a legtöbb tudós ezt elveti.

A legfontosabb forrás: Máté evangéliuma

A legkorábbi és legmegbízhatóbb forrás maga Máté evangéliuma, amely az I. században íródott.

A napkeleti bölcsekről (görögül μάγος, magos ) szóló leírása három támpontot ad, amelyek segíthetnek azonosítani kilétüket: „keletről” jöttek, egy csillagot követve érkeztek egy újszülött királyhoz, és aranyat, tömjént és mirhát hoztak ajándékba. Fontos kiemelni, hogy a Biblia nem említi a mágusok számát, azt, hogy messziről jöttek, vagy hogy királyok lettek volna.

Számos elmélet létezik a mágusok származására vonatkozóan. Egyesek babiloni asztrológusoknak, mások perzsa zoroasztriánus papoknak tartják őket, mely információkat ókori, nem bibliai szövegekre alapozzák.

Bár Krisztus születésekor nem létezett babiloni vagy perzsa birodalom (a területet a szkíta eredetű Pártus Birodalom uralta ekkor), felmerülhet a kérdés, hogy a mágusok vajon olyan asztrológusok vagy papok lehettek-e, akiknek tudása a régi babiloni vagy perzsa hagyományokból ered.

Kik voltak a mágusok?

Az I. században a magos szó többféle jelentéssel bírt. Hérodotosz szerint a mágusok egy méd törzs voltak. Az iráni Behisztun felirat meg is említi a mágus törzsből származó Gaumatát, aki Kr. e. 522-ben egy pár hónapig uralkodott az Akhaimenida Birodalomban, és akinek hatalmát Nagy Dareiosz döntötte meg.

A szó ugyanakkor perzsa papok egy befolyásos kasztját is jelölhette, akiket a királyok nagyra becsültek, amint azt Xenophón leírásai és a perszepoliszi dombormű is szemléletesen ábrázolja.

Azonban az I. századra a magos, vagyis mágus általánosabban utalt a varázslásban jártas, különleges tudással rendelkező emberekre, ahogyan az az Apostolok Cselekedeteiben is olvasható. A Septuaginta (az Ószövetség legrégebbi ismert görög fordítása), Dániel könyvében a babiloni Nabukodonozor udvarának varázslóit is mágusoknak nevezi.

Esetleg perzsa papok voltak?

A fenti bizonyítékok alapján sok tudós úgy véli, hogy a mágusok a Pártus Birodalom területéről, az ókori Babilon és Perzsia vidékéről érkeztek, ami megfelel a „keletről” származásnak. Lehettek a mágus törzs tagjai, akik a perzsa papi kasztot alkották, vagy olyan asztrológusok, akiknek tudása a régi babiloni hagyományokon alapult.

A legenda szerint az iráni Saveh városát tartják a három napkeleti bölcs otthonának, vagy legalábbis a vidéknek, ahonnan útra keltek. Az irániak – akik ugye nem keresztények – még napjainkban is büszkén mutogatják a várost az arra vetődő turistáknak.

Szintén a perzsa gyökereket támasztja alá az a tény is, hogy amikor Kr. u. 614-ben a perzsák végigpusztították a Szentföldet, a betlehemi Születés templomát – melyet Kr. u. 329-ben (Szent) Helena császárnő emeltetett azon a helyen, ahol Jézus született – a padlóján található, perzsa ruhába öltözött bölcseket ábrázoló mozaik mentette meg.

Vagy talán nabateusok lehettek?

Egy másik érdekes elmélet a nabateus származást feltételezi. A Nabateus Királyság kiterjedt területekkel rendelkezett a mai Dél-Szíria, Jordánia, Izrael Negev-sivataga és Szaúd-Arábia északnyugati részein, ami szintén megfelel a „keletről” való érkezésnek.

A nabateusoknak régóta fennálló kapcsolataik voltak Heródessel és a zsidókkal. Kipróbált és tapasztalt kereskedők voltak, akik a tömjénút mentén szállították az aranyat, a tömjént és a mirhát, melyekkel bőségesen rendelkeztek.

A korai egyházatyák, mint Kelemen és Tertullianus, Arábiát (amelyhez a nabateus területek is tartoztak) a mirha és a tömjén földjével azonosították, Jusztinosz pedig kifejezetten arábiainak nevezte a mágusokat. A nabateusok jártasak lehettek a csillagászatban is, ami elengedhetetlen volt a sivatagi utazásaik során.

A rejtély továbbra is megfejtetlen marad

Bár a mágusok pontos kiléte továbbra is rejtély marad, az ókori írások alapján valószínűsíthető, hogy befolyásos, bölcs emberek voltak, akik valamilyen formában kapcsolódtak az asztrológiához vagy a vallási rítusokhoz a keleti birodalmakban.

Akár a pártus udvarból érkeztek, akár a nabateus királyságból, az ókori Közel-Kelet történelmi kontextusában látogatásuk a megszületett zsidó király előtt hitelesnek tűnik. A mágusok nem mitikus alakok voltak, hanem valóságos emberek, akiknek bölcsessége és különleges tudása tiszteletet parancsolt.

A Biblia karácsonyi történetének iróniája pedig éppen abban rejlik, hogy míg a pogány mágusok eljöttek hódolni az újszülött királynak, a zsidó papok és a király nem tették meg ugyanezt.

Nézd meg az alábbi videót:

Ne hagyd ki az alábbi cikkeinket se: