Látják a gyerekek a szellemeket? Anyák hátborzongató kísértettörténetei, amitől tuti megfagy benned a vér

Egyre több szülő osztja meg a saját, megdöbbentő és gyakran ijesztő történeteit, amelyekben kisgyermekek számolnak be túlvilági alakokról, „barátokról”, meghalt rokonokról, szellemekről. Ráadásul olyan részletességgel, hogy abból nehéz lenne csak fantáziálásra következtetni.

Hátborzongató kísértettörténetek, szellemek: „Anyu, ott a pizsamás kisfiú!”

Egy fiatal pár a hároméves kislányával együtt keresett új lakást. Amikor beléptek egy régi chicagói téglaház második emeleti lakásába, Claire hirtelen ezt mondta: „Itt lakik egy kisfiú is, nagyon kedves.” A szülők döbbenten kérdezték, mire gondol, és Claire azt felelte, hogy pizsamában volt, integetett neki az ebédlőből, és csak ott lehetett látni. Még a nevét is tudta és azt is, hogy fél a víztől. Bár Claire azóta nem említette a kisfiút, az anyuka a biztonság kedvéért utánanézett, hogyan lehet megtisztítani a lakás energiáját. 

Kisgyerekek és láthatatlan játszótársaik

Mások is beszámoltak hasonló „barátokról”, akik csak gyermekeik előtt jelentek meg. Egy anya elmondta, hogy lánya egy bizonyos JoJo nevű barátjával beszélgetett, aki „ott állt anya mögött”. JoJo többször is előkerült, míg végül egyik napról a másikra eltűnt.

Üzenet a múltból?

Sok történetben a gyerekek olyan családtagokról beszéltek, akiket soha életükben nem láthattak, mégis részletesen leírták őket. Egy kisfiú például Papa Donról beszélt, aki üzenetet küldött apjának, hogy jól van. A család ledöbbent: Papa Don évekkel korábban hunyt el, a kisfiú soha nem is hallott róla. Mégis pontosan leírta, hogyan néz ki, mit csinál: egy gyors autó mellett állt, körülötte cigarettafüsttel. Minden stimmelt. Az elhunyt szerette a sportkocsikat és dohányzott.

A szakértő szerint a gyerekek valóban érzékenyebbek

Dr. Kim Peirano intuitív gyógyító szerint a gyerekek nyitottabbak a láthatatlan világra. Szerinte azért érzékelnek olyasmit, amit mi nem, mert még nem tanulták meg elnyomni vagy figyelmen kívül hagyni ezeket az érzékeléseket, ahogyan a felnőttek többsége teszi.

Gyermekkorban az elme még nem szűri ki azokat az ingereket, amelyeket a racionalitás „feleslegesnek” bélyegez. Éppen ezért érzékelhetnek energiákat, jelenlétet – talán még azokat is, akik már nincsenek velünk.

Mit mond a pszichológus?

Dr. Jacqueline Woolley, a Texasi Egyetem pszichológusa szerint a gyerekek fantáziavilága rendkívül élénk, és ez teljesen természetes része a fejlődésnek. Kutatásai szerint a gyerekek 30–50%-ának van valamilyen képzeletbeli barátja, akivel rendszeresen kapcsolatot tart. Emellett a kultúra is erőteljesen formálja a tapasztalataikat: ha egy családban sok szó esik természetfeletti dolgokról, a gyerekek is hajlamosabbak lesznek ilyen élményként értelmezni a számukra különös helyzeteket. 

Mit tegyünk, ha gyermekünk „szellemet lát”?

Fontos, hogy ilyenkor jól reagáljunk, mert ez nagyban befolyásolja, a gyerek hogyan dolgozza fel az élményt. Néhány praktikus tanács következik, pszichológusok ajánlásával.

1. Figyeljünk rá, és hallgassuk meg: az első és legfontosabb lépés, hogy ne söpörjük félre a gyerek élményét. Lehet, hogy mi magunk nem látunk vagy érzünk semmit, de a gyermek számára az adott élmény valóságos. Érdemes kérdezni, beszélgetni róla: mit látott pontosan? Milyennek tűnt a figura? Mit érzett közben? Ez nemcsak megnyugtató, hanem segíthet neki feldolgozni, amit átélt.
2. Alakítsuk át a félelmet valami kevésbé ijesztővé: ha a gyermek valami félelmeteset ír le, például éles fogakat vagy sötét árnyakat, próbáljuk meg játékosan átalakítani a képet. Például: „Képzeld el, hogy a szellem összes foga kiesett, és most csak pépes ételt tud enni.” Ez segíthet csökkenteni az ijesztő élmény hatását, anélkül hogy elbagatellizálnánk azt.
3. Adjunk eszközöket a biztonságérzet megteremtéséhez: több család is beszámolt arról, hogy valamilyen rituálét vezettek be. Például egy illatos vízpermetet használnak „szellemtávoltítóként”, vagy közösen elbúcsúznak az árnyalakoktól, hogy a gyerek nyugodtan alhasson el. Ezek a megoldások lehetőséget adnak arra, hogy a gyerek aktívan részt vegyen a saját megnyugtatásában.
4. Tartsunk megnyugtató esti rutint: alakítsunk ki kiszámítható, biztonságos esti menetrendet. Például az esti mese, ölelés, éjszakai lámpa segíthet gyermekünknek ellazulni és csökkenteni a szorongását. A megszokott, szeretetteljes környezetben könnyebben túllép a félelmein.
5. Ne bagatellizáljuk: fontos, hogy ne nevessük ki, és ne mondjuk neki azt, hogy „ez butaság”. Ugyanakkor ne nagyítsuk fel és ne kezeljük valóságként az élményt, főleg ha az számára félelmetes. A cél, hogy támogassuk, meghallgassuk, és segítsünk neki feldolgozni, amit átélt.

Mi van, ha tényleg látnak valami természetfelettit?

Erre nincs egyértelmű válasz. Lehet, hogy csak a képzelet játszik, lehet, hogy érzékenyebbek bizonyos energiákra és valóban szellemet látnak. A gyerekek világa gazdag, színes, sokszor megfoghatatlan, de épp ettől különleges.

Az alábbi videóban egy kislány beszél a szellemekkel való találkozásáról:

Az alábbi cikkek is érdekelhetnek: