Az utolsó szamaritánusok élete napjainkban – egy elfeledett, ősi népcsoport féltve őrzött titkai

A legtöbb ember a Bibliából ismeri az irgalmas szamaritánus történetét: a Lukács evangéliumában szereplő idegen, aki segített a rablók által félholtra vert utazón. Kevesen tudják azonban, hogy a szamaritánusok nem csupán a Biblia rég elfeledett népe. Egy maroknyi közösség ma is él Izraelben, Ciszjordniában, hagyományaikat, nyelvüket és szertartásaikat őrizve. Számuk alig haladja meg a nyolcszáz főt, mégis ők képviselik a világ egyik legrégebbi vallási közösségét.

A szamaritánusok ősi gyökerei a Gerizim-hegyen

A szamaritánusok eredete az ősi Izrael tizenkét törzséhez nyúlik vissza. Hagyományaik szerint három törzstől – Manasszé, Efraim és Lévi – származnak. A Biblia elbeszélése szerint Józsué, Mózes utódja, a hosszú pusztai vándorlás után a Gerizim-hegyen egyesítette a népet, áldással ruházva fel a hegyet, míg a szomszédos Ébál-hegyet átok sújtotta. Így vált a Gerizim-hegy a szamaritánusok szent földjének központjává, amelyet ma is a „Áldás Hegyének” neveznek.

Egykor hatalmas közösséget alkottak: a VI. században még másfél millióan lehettek. Ám a történelem viharaiban – görögök, rómaiak, bizánciak, arabok, keresztesek és oszmánok üldözései alatt – szinte teljesen eltűntek. A XX. század elejére mindössze 141 szamaritánus maradt életben. A közösség mára némileg megerősödött, de még mindig a világ egyik legkisebb vallási csoportját alkotja.

Két központ, egy hit

A mai szamaritánusok fele a Tel-Aviv melletti Holonban él, a másik fele pedig a Gerizim-hegyen, a palesztinok és az izraeliek között. A kettős otthon sajátos helyzetet teremt: a hegyen élők a szent hely közelségét választják, míg a városban élők a modern élet lehetőségeit. Nyelvük és kultúrájuk sokrétű: beszélik az arabot, a modern és óhéber nyelvet, a vallási szertartásokon pedig azt az ősi héber dialektust használják, amely a hagyomány szerint Jézus idejében is létezett.

A közösség tagjai a mindennapokban jogászként, tanárként, mérnökként dolgoznak. Egyetlen hivatást azonban kerülnek: orvos közöttük nincs, mivel a szombati munka – még a gyógyítás is – szigorúan tilos. A szombat tartása ugyanis vallásuk egyik alapköve: péntek délutántól szombat estig tilos bármiféle elektromos eszköz használata, közlekedés vagy munka.

Szertartások és szent helyek

A szamaritánus vallás középpontjában a Gerizim-hegy áll. Itt találhatók a legszentebb helyek: ahol Ábrahám fel akarta áldozni Izsákot; a tizenkét kő, amelyen Józsué egyesítette a törzseket; valamint az a magaslat, ahol a hagyomány szerint a frigysátor állt. A helyszínek ma is zarándoklatok célpontjai, és a hegy régészeti parkjában több száz felirat, valamint perzsa, hellenisztikus, bizánci és szamaritánus kori emlék tárja fel a múltat.

A szamaritánus szertartások legkülönlegesebb része a húsvéti áldozat. A közösség tagjai a Kivonulás könyvének előírásait követve minden tavasszal bárányt áldoznak. Az állatokat egyszerre vágják le, vérükkel megkenik homlokukat, majd a húsokat gödrökben sütik meg. Éjfélkor, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel fogyasztják el, miközben a résztvevők fehér ruhát viselnek. A rítus egyszerre ősi és megrázó, mégis évente turisták és a téma iránt érdeklődő tudósok százai keresik fel.

A mindennapok vallása

A szamaritánus imádságok is ősi hagyományokat követnek. A zsinagógákban nincs szék: a hívek szőnyegeken ülnek, térdelnek vagy állnak, miközben mély, rekedt hangon imádkoznak. Amikor Mózes nevét kimondják, arcukat eltakarják, utánozva azt a gesztust, ahogyan a próféta is elrejtette arcát Isten színe előtt. A férfiaknak kötelező a részvétel, a nők számára választható.

A vallás mellett a közösségben erős a kulturális identitás is. Énekeik a világ egyik legrégebbi zenei hagyományát képviselik, több ezer éves dallamokat őriznek. Ünnepeik és szertartásaik egyszerre kötődnek a Tóra előírásaihoz és saját, külön hagyományaikhoz.

A szamaritánusok története élő kapcsolat a Biblia világa és a jelen között. Bár számuk csekély, létezésük bizonyítja, hogy egy kis közösség is fennmaradhat évezredeken át, ha elég erős a hite és ragaszkodása a gyökereihez. A Gerizim-hegyen ma is zeng az ősi imák hangja – emlékeztetve arra, hogy a múlt sosem tűnik el teljesen, csak új alakot ölt.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: