
A világ leghíresebb hajóroncsához számos legenda és összeesküvés-elmélet kapcsolódik, például, hogy egy múmia átka süllyesztette el, vagy egy szellem okozta a bajt. Mi most a tudományos tényekre, és a túlélők beszámolóira hagyatkozva derítünk fényt a Titanic rejtélyeire.
A Titanic óceánjáró luxushajó 1912. április 10-én indult el 2224 emberrel a fedélzetén Southamptonból, New York felé. Az emberiség ünnepelte a 9 szintes, hatalmas hajó megépítését, ugyanis korának modern vívmánya volt: a hajóépítés, a luxus és a mérnöki innováció csúcsának tartották.
A 269 méter hosszú, 28 méter széles, 53 méter magas óceánjáró méreteiben is jócskán meghaladta az elődeit. Elsüllyeszthetetlennek tervezték, a hajótestet 16 vízmentes rekeszre osztották, automatikusan működő vízzáró ajtókkal. Elméletben ha 4 rekesz megtelt volna vízzel, még nem süllyedt volna el a hajó. A csúcssebessége 45 kilométer per óra volt, a 3 óriási hajócsavart 2 dugattyús gőzgép és 1 turbina hajtotta, amelyet 29 kazán és 159 széntüzelésű kemence táplált. A távírórendszere is a legmodernebb volt, ugyanis mivel vezeték nélküli volt, ezért éjjel nappal állandó kapcsolatban állt a szárazfölddel. A belső kommunikációra is nagy hangsúlyt fektettek, ugyanis belső telefonrendszer is működött a hajón. A meleg víz, a lift és az elektromos árammal történő világítás is az alapfelszereltséghez tartoztak.
Az utasok 6 szinten voltak elhelyezve, az A, B és a C szint foglalta magába az első osztályt. Több, mint 1500 munkás dolgozott Belfastban a Titanicon, amelynek belső terei az első osztályon vetekedtek a legszebb palotákkal. A kor leggazdagabbjait törökfürdő, edzőterem, könyvtár, uszoda, étterem és sétányok várták, az igényeiket személyi inasok szolgálták ki. A belső enteriőr lenyűgöző volt, kristálycsillárok lógtak a mennyezetről, az elegáns ruhákba öltözött elit tagjai márványlépcsőkön suhantak el a díszesen faragott faburkolatok előtt. Az étkezőben a kézzel festett porcelánokból fogyasztották el az étlapról rendelhető, többfogásos vacsorát.
Még a harmadosztály is szokatlanul kényelmesnek számított, ugyanis tiszta kabinok, közös terek és étkező várta az utasokat. De mivel ezek voltak a legmélyebben, innen származott később a legtöbb elhunyt is.
Miután a hajó április 14-én, éjjel 23:40 perckor jéghegynek ütközött, és körülbelül fél óra múlva végre megkezdődött az evakuálás, a zenekar tagjai nem estek pánikba. Tudták, hogy a zene megnyugtatja az embereket a gyorsan kialakult felfordulásban, ezért egy tapodtat sem mozdultak a fedélzetről, hanem játszottak a metsző hidegben. A nyolctagú zenekar vezetője, a 33 éves Wallace Henry Hartley hegedűs volt. A férfi a menyasszonyát hagyta hátra a szárazföldön, abban bízva, hogy a munkával megalapozhatja a közös jövőjüket. Ő is, ahogy sokan mások, akik a másod-és harmadosztályon utaztak, egy szebb jövőt álmodtak maguknak. Ám a zenekar tagjai legyűrték magukban a túlélési ösztönt, és menekülés helyett az emberek szolgálatát választották. A legenda szerint az utolsó daluk a Közelebb, közelebb Uram hozzád! volt. Mindannyian az életüket adták az utasok megnyugtatásáért. A zenekarvezető hegedűjét később épségben megtalálták a tenger mélyén, és 100 évvel a tragédia után rekord áron, másfél millió dollárért kelt el egy árverésen.
Nemcsak a zenészek tettek tanúságot hatalmas lelki erőről. John Jacob Astor IV. a világ egyik leggazdagabb embere, szintén a Titanic utasa volt. Státusza miatt felajánlottak neki egy helyet a mentőcsónakban, de elutasította az életmentő lehetőséget, és miközben besegítette a feleségét, a következőket mondta:
„A fiataloknak több esélyük van.”
Viszont nem mindenki volt ennyire gáláns úriember. Mivel a nők és a gyerekek elsőbbséget élveztek a mentés során, több férfi is álruhát öltve próbált meg túlélni az egyre fokozódó pánikban. Pedig ahogy a Titanic egyik túlélője, az akkor 23 éves Frank Winnold Prentice segédraktáros egy későbbi interjúban elmondta, sokkal több ember menekülhetett volna meg. A férfi szerint az elsőként vízre bocsájtott csónakokban alig páran ültek, mert az emberek eleinte féltek lezuhanni a magasból a csónakokkal. Ráadásul a mentés elején még sokan kételkedtek abban, hogy az óceánjáró valóban el fog süllyedni. Sajnos nem minden csónakot bocsájtottak a vízre, ráadásul nem is volt elég belőlük.
De ha minden mentőcsónak ellátta volna a feladatát, akár 1178 ember is túlélte volna a katasztrófát a 710 helyett.
Több évtizednyi keresés után, 1985. szeptember 1-jén fedezték fel a Titanic roncsait a kanadai Newfoundland partjairól 600 kilométerre, 3800 méteres mélységben. Később kiderült, hogy valójában a felfedezés egy titkos katonai küldetés része volt, ugyanis az amerikai hadsereg két eltűnt atom-tengeralattjáró, a USS Thresher és a USS Scorpion roncsait kereste, és a Titanic felkutatása csak fedősztori volt.
Miután felfedezték a kettétört hajóroncsot, megkezdték a kutatásokat az óceánjáró környékén és a belsejében is. Rengeteg épségben maradt tárgy került elő, sok még mindig az óceán mélyén pihen, de számos tárgyat felhoztak a felszínre, amelyeket elárvereztek, vagy állandó- illetve vándorkiállítást állítottak össze belőlük. A kutatók szerint viszont a legkülönlegesebb tárgyak nem az ékszerek, étkészletek, hangszerek, illóolajok, szobrok, hanem a párban talált cipők voltak a tengerfenéken. Ezekre ugyanis nem találtak azonnal magyarázatot.
A tudomány viszont választ adott a rejtélyre. Az óceán mélyén extrém körülmények uralkodnak. A jéghideg víz és az erős nyomás, a víz kémiai összetétele, valamint az ott élő ökoszisztéma nem kedvez a szerves anyagok megmaradásának. Így az emberi szövetek, és még a csontok is pár hónap alatt teljesen feloldódnak. Ezért nem találtak holttesteket a kutatók. Viszont a csersavval bevont cipők, és a személyes tárgyak megmutatják az elhunytak helyzetét.
A Titanic csendben pihen a sötét mélységben, mementót állítva az ember alkotta mérnöki- és művészi csodának. Ám arra is emlékeztet minket, hogy bármilyen magasra törünk a technikai vívmányainkkal, még is csak a természet az úr. De ha a legnehezebb pillanatokban is megőrizzük az emberségünket, nemcsak életeket menthetünk, hanem példával szolgálhatunk az utókornak.
A Titanic roncsai lassan az enyészeté lesznek, ezért a kutatók versenyt futnak az idővel. Az alábbi videó bemutatja, hogy néz ki a roncs:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.