Kapu Tibor szerencsésen földet ért, de nem mindenki volt ilyen szerencsés: 3 becsapódás, ami tragédiával végződött

Habár Kapu Tiboréknak sikerült, és biztonságban hazatértek, az űrutazás rendkívül kockázatos vállalkozás. Habár a technológia fejlődése csökkentette a balesetek számát, a múlt még mindig emlékeztet bennünket arra, milyen áron nyílt meg az út az űr felé. Három különösen tragikus eset mutatja meg, milyen veszélyekkel járhat a visszatérés a Földre.

Kapu Tibor hazatért, előtte azonban sokan meghaltak

A Szajuz-11 tragédiája (1971): a csendes halál és a nem „klasszikus becsapódás” iskolapéldája

1971. június 30-án három szovjet űrhajós – Georgij Dobrovolszkij, Viktor Pacajev és Vlagyiszlav Volkov – sikeresen teljesítette történelmi küldetését, amikor több mint három hetet töltöttek a Szaljut–1 nevű űrállomáson. Visszatérésük azonban halálos tragédiába torkollott. A Szajuz–11 kabinjában a légkörbe való belépés előtt egy szelep meghibásodása miatt megszűnt a belső nyomás – a szelep túl korán nyílt ki, és a levegő kiszökött az űrkabinból.

Az űrhajósoknak nem volt esélyük: akkoriban még nem viseltek egyéni nyomáskiegyenlítő űrruhát a kabinban, így a depresszió okozta fulladásos halál elkerülhetetlen volt. A mentőcsapatok csak a földet érés után szembesültek a valósággal: bár a kapszula sértetlenül landolt, a fedélzeten már csak holttestek voltak. Ez volt az első eset, amikor emberek az űr vákuumában haltak meg. 

A Columbia katasztrófája (2003): a szétesett visszatérés

2003. február 1-jén az amerikai Columbia űrsikló visszatérőben volt a Földre, fedélzetén hét űrhajóssal, köztük Rick D. Husband parancsnokkal, Kalpana Chawla-val (az első indiai származású nő az űrben) és Ilan Ramonnal, Izrael első űrhajósával. A küldetés teljes siker volt – egészen a légkörbe való belépésig.

A Columbia tragédiáját egy induláskor történt incidens okozta: egy szigetelőhab darabja leszakadt és megsértette az űrsikló hővédő pajzsát. Ez a sérülés azonban csak a visszatérés során vált végzetessé. A hővédő hiánya miatt a belépéskor keletkező hatalmas hő bejutott az űrsikló belsejébe, és strukturális károsodást okozott. Az űrhajó darabokra szakadt Texas fölött 14–18 kilométeres magasságban. A legénység a hajó szétszakadásának pillanatában vagy röviddel utána veszítette életét. A roncsokat több államban szóródtak szét, a mentőegységek hosszú hetekig kutatták a területeket. 

A Challenger katasztrófája (1986): élve zuhantak a tengerbe

Az amerikai űrkutatás egyik legsúlyosabb tragédiája a Challenger űrsiklóhoz kötődik. 1986. január 28-án a világ figyelme a Kennedy Űrközpontra szegeződött, mivel az űrhajó fedélzetén először utazott civil – Christa McAuliffe tanárnő személyében. A felszállás után 73 másodperccel azonban az űrsikló felrobbant.

A tragédiát egy hibás tömítőgyűrű okozta, amely a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták csatlakozásánál nem záródott megfelelően a hideg időjárás miatt. A robbanás látványos volt, de a személyzeti kabin egyben maradt, és szabadesésben zuhant vissza a tengerbe.

A vizsgálatok szerint az űrhajósok valószínűleg túlélték a robbanás pillanatát, és csak a becsapódás, a több száz km/órás sebességű ütközés a vízfelszínnel okozta a halálukat. Az esemény sokkolta az egész világot – különösen azért, mert az indítást élőben közvetítették. 

A múlt emlékeztet, hogy minden landolás diadal

Kapu Tibor sikeres földet érése nemcsak technikai bravúr, hanem emlékeztető, hogy minden landolás, amely a korábbi áldozatok tanulságai nyomán sikerül, valódi diadal. Az űrutazás minden fázisa kockázatot rejt – a kilövéstől a landolásig –, és bár ma már sokkal biztonságosabb, mint évtizedekkel ezelőtt, a múlt tragédiái intő példaként szolgálnak. Az űrhajósok nem csupán tudósok vagy pilóták, ők azok, akik szó szerint életüket teszik fel azért, hogy az emberiség egyre távolabbra jusson. 

Ezek is érdekelhetnek: