„Ki a jobb nagymama?” – Harc az unoka szeretetéért: így kezelhető a nagyszülői rivalizálás a pszichológus szerint

Egy unoka születése öröm és összetartó erő. Azonban rengeteg családban a nagy boldogsággal nagy feszültség is érkezik: a nagyszülők rivalizálása. Mi áll ennek a jelenségnek a hátterében, milyen hatással van a gyerekre, és mit tehetnek a szülők? Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a versengés nem az unoka kegyeiről szól, hátterében ennél mélyebb lelki folyamatok állnak.

• A nagyszülői rivalizáció kiváltó oka a korral járó belső feszültség.
• A versengés nem az unokáról, hanem a nagyszülők küzdelméről szól.
• A feszültség feloldásában a szülők segíthetnek.

Az időskor pszichológiai kihívása: az identitás újradefiniálása, nagyszülők rivalizálása

Dr. Makai Gábor szerint a nagyszülők rivalizálása sokkal inkább szól róluk, belső világukról, mintsem a gyermekről. Az időskor minden ember életében egy új szakasz: nincs több munka, átalakulnak a szerepek, csökken az aktív társadalmi jelenlét. Ezzel együtt gyakran megjelenik a nyugdíjasokban egy belső bizonytalanság is:

„A nagyszülőknek van egy olyan belső élményük idős korban, hogy én már kevés vagyok, nem számítok, perifériára szorultam” – mondja a szakember.

A pszichológus szerint ez az életkorból fakadó természetes identitásválság, amelyre nem betegségként kell tekintenünk, hanem mint egy élethelyzetre, amelyre a nagyszülők különböző módon reagálhatnak. Van, aki képes fejlődni, újradefiniálni szerepeit, életének kereteit, mások viszont nehezebben alkalmazkodnak, visszahúzódnak, és akár depresszió is kialakulhat.

Mi a célja a versengő nagyszülőnek?

„Ezért az unoka születése egy nagy lehetőség nekik, hogy újra megélhessék, hogy értékesek, hasznosak, tudnak segíteni” – válaszolja a pszichológus.

Ez az élmény azonban – ha az említett bizonytalanság és önértékelési problémák kísérik – könnyen versengéssé alakulhat.

A nagyszülők rivalizálásának pszichológiája

A nagyszülők féltékenysége, versengése mögött az a kérdés húzódik meg, hogy ki számít többet, ki tölt be nagyobb, fontosabb szerepet az unoka életében. Ez nem az unokáról szól. Ez a nagyszülők háborúja, ami hétköznapi helyzetekben, megjegyzésekben, apró összehasonlításokban jelenik meg: ki viszi gyakrabban oviba a gyereket, kinél jobb az étel, kinél érzi magát jobban az unoka? Dr. Makai Gábor szerint az értékesség és a szeretet mércéje torzul: a nagyszülők saját magukat a másikhoz viszonyítva kezdik megítélni.

„Az identitásválság elindít egy irigységet a másik nagyszülő irányába, egy kisebbrendűségi érzést, ami a háttérben dolgozik. Az értékesség és a szeretet mércéje pedig az lesz, hogy a nagyszülő mennyit tud segíteni a másik nagypapához, nagymamához képest” – magyarázza a szakember.

Mit érzékel mindebből az unoka?

A nagyszülők kíváncsian faggatják a gyereket a másik nagyszülőről, összehasonlítják magukat.

„Az unoka finom elszólásokat és reakciókat tapasztal abból, hogy a nagyszülő próbálja úgy irányítani a helyzetet, hogy a gyerek nála mindenképpen jobban érezze magát, mint a másik nagymamánál, nagypapánál” – mondja Dr. Makai Gábor.

De a pszichológus szerint ritka, hogy ez a fajta versengés, konfliktus a viselkedés vagy a szorongás szintjén zavart okozna a gyermekben.

„Ha a rivalizálás szisztematikusan, manipulatív módon a unokát felhasználva történik, és egy passzív-agresszív működésmód jelenik meg, amelyben az egyik nagymama, a másikat szidalmazza – és ezt az unoka felé is kifejezi – az okozhat a gyerekben egy kis zavart. De itt már nagy sértettség, harag és düh van a két nagyszülő között, amit a szülőknek lesz idejük felismerni és feloldani – nemcsak a gyerek miatt, hanem, hogy ne fajuljon el a konfliktus.”

Hogyan kezeljék a szülők a nagyszülők versengését?

„A szülőknek nagy szerepük van abban, hogyan tudják feloldani ezt a néha tudatos, néha tudattalan versengést” – Dr. Makai Gábor szerint, mivel a versengés motorja az öregedéssel járó szorongás, nem elég pusztán „leállítani” a nagyszülőket – fontos megérteni a mögöttes érzelmeket is. A feszültséget a szülők beszélgetésekkel, a határok világos kijelölésével és az egyensúly fenntartásával tudják oldani.

Milyen eszközökkel érhetik ezt el?

Hatékony eszköz lehet, ha a szülők olyan helyzeteket teremtenek, ahol mindkét nagyszülő jelen van. A közös találkozások segíthetnek abban, hogy a nagyszülők ne riválisként, hanem szövetségesként tekintsenek egymásra: felismerjék, hogy mindketten fontos szerepet töltenek be a gyerek életében.

A szakember azonban úgy gondolja, elengedhetetlen a határok kijelölése. A szülőknek keretet kell adniuk a helyzetnek. A gyereknek nem szabad egy olyan érzelmi folyamat részévé válnia, amely valójában a nagyszülők belső küzdelméről szól. Így az a hatékony megoldás, ha a szülő is erre világít rá, erre reflektál.

„Fontos, hogy a szülő arról beszéljen, hogy elfogadja a nagyszülő érzéseit, és azt kommunikálja felé: tudja, hogy fontos neki az unokája és a vele való kapcsolat. Ahogy azt is megérti, ha sértettség van benne, de megoldást kell találni arra, hogy megszűnjön a feszültség. Meg kell beszélni, el kell fogadni, ki mikor ér rá, ki mikor tud segíteni” – Dr. Makai Gábor azt tanácsolja, hogy a család próbáljon meg akár együtt leülni és kialakítani egy közös rendszert.

„A keretek, struktúra kialakítása már önmagában képes csökkenteni a versengést. A nagyszülő pedig érezheti, hogy a gyereke (a szülő) nem szemrehányást tett, hanem megértette, validálta, elfogadta az érzelmeit” – mondja.

Megfelelő keretekkel, empátiával és tudatos kommunikációval a nagyszülők közötti versengés feloldható, és a helyét egy együttműködőbb, biztonságosabb családi dinamika veheti át.

Az alábbi videó segíthet, hogy hatékonyan és empátiával kommunikálhass a konfliktusos helyzetekben is:

A következő témákban is elolvashatod a pszichológus tanácsait: